F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Igaz Rita: Francia interieurművészet a 18. század közepén. Jaques-Françis Blondel elméletben és gyakorlatban

s az alkóv két oldalán a lambériából rejtekajtók nyílnak az ágyfülke két oldalán elhelyezkedő, vékony falakkal elválasztott öltöző- illetve tisztálkodóhelyiségekbe (cabinet de toilette). A szoba az enfilade többi helyiségéhez hasonlóan keleti tájolású, így a felkelő nap sugarai kora reggeltől beragyogják. A padlózatot szintén kő borítja a kastély legtöbb helyiségéhez hasonlóan, amely csökkenti a tűzvészek kialakulásának és terjedésének a veszélyét. Az alkóv egyik oldalán elhelyezkedő garderobe-szoba elsősorban fehérneműcserére szolgált, míg a másik oldalon található cabinet de toilette-ben tartották a fürdőkádat. Ezt fürdéskor -, amely nemcsak a higénia szempontjából volt előnyös, de élvezetes szórakozást is nyújtott főleg a nők számára -, a hálószoba kandallójában megrakott tűz közelében helyezték el, aljára illatos füveket szórtak, melyet azután lepedővel takartak le, s parázson melegített vízzel töltötték tele. A kád fedeles szerkezetű volt, ami elősegítette, hogy a víz lassabban hűljön ki. Fürdés végeztével az elhasznált vizet egy csapon keresztül ürítették ki a kádból, amelyet visszavittek a cabinet de toilette-be. Fontosabb épületekben a cabinet de toilette helyett igazi fürdőszobát találunk, amely a 18. század közepén nem egy, hanem általában négy helyiségből (előszobából, ággyal berendezett pihenőhelyiségből, magából a fürdőszobából és az illemhelyből) álló, leggyakrabban elegánsan kialakított építészeti egységet alkotott, amely eleinte a hálóhelyiségektől távolabb helyezkedett el, majd az idő előrehaladtával egyre közelebb került ezekhez. Az enfilade déli csücskében találjuk a „pasztelek szalonjá"-nak (8. ábra) nevezett, alacsony mennyezetű kis helyiséget. A plafon lesüllyesztése gyakori jelenség volt, amely azonkívül, hogy a légköbméterszám csökkentésével a fűtés hatásfokát növelte, s huzamosabb ideig való ott tartózkodásra alkalmassá tette e helyiségeket, lehetővé tette a cselédség elszállásolását is gazdáinak közelében, a mennyezet felett így kialakuló alacsony kis félemeleti térben. Ennek a tulajdonképpen „cabinet" kategóriába tartozó, szintén kővel burkolt padlózatú és mennyezetig érő lambériával borított falú, a kor ízlésének megfelelően légies, vidám hangulatú, világos színű, díszítésű kis helyiségnek az intimitását a család tagjairól készített korabeli pasztelek adják, amely műfaj épp Blondel idejében élte virágkorát Franciaországban, s főleg a portrék területén alkotott kiemelkedőt. Funkcióját tekintve a pasztelek szalonja minden bizonnyal a ház urának ügyintéző szobájául is szolgált, s mint ilyen - Briseux javaslatának megfelelően - két bejárattal rendelkezett. Az enfilade ajtaján keresztül a családtagok számára, a veszlibülből nyíló rejtett folyosón keresztül pedig a hivatalos ügyekben őt kereső, kívülről érkezők számára volt elérhető a ház ura. Az öt helyiségből álló, kerti oldalon elhelyezett enfiladenak a nagyszalontól északi irányban elhelyezkedő helyiségei az írószoba és a dohányzó. Az enfilade többi helyiségeihez hasonlóan az írószobába is a lambéria részét képező kétszárnyú, festett és faragott tölgyfa ajtón keresztül léphetünk be, s ugyanezen fából készült, szintén festett és faragott textíliával kitöltött lambéria keretek borítják e helyiség falait. Az ajtók fölött a lambériába illesztve itt is, mint a nagyszalonban Boucher iskolájából származó, díszes faragott keretben elhelyezett supraporte-ként szereplő, vászonra festett képeket találunk. A szoba neve által jelzett funkciójából adódóan a berendezési tárgyak között több íróalkalmatosságot is találunk: külön női és külön férfi íróasztalt a hozzájuk illő ülőalkalmatosságokkal.