F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Gere László: Gótikus csillár és asztali gyertyatartók töredékei az ozorai várkastélyból

való rögzítésre szolgáló lánc vagy merev tengely. Ez tartja a csillárdobot vagy gömböt. A csillárdobból ágaznak ki a csillárkarok. A csillárkarok tartják a cseppfogótányért a gyertyafoglalattal együtt. Az ozorai várban talált csillárkar (2. ábra 3.) 0,5 cm vastag, 3,5 cm hosszú és 1,8 cm magas lefelé ívelő karindítás után erős íveléssel felfelé tartott. A csillárkar merevítését szolgálták azok a 0,7 cm széles „lécecskék" amelyek megközelítően egyenlő szárú háromszöget alkotva fogták össze a kar külső és belső részét. Az ozorai csillárkaron ezekből a „lécecskékből" csak egy 1,2 cm hosszú csonk maradt meg. A háromszög csúcsára a festményen lévő csillár analógiája alapján egy ahhoz hasonló, de kevésbé díszes keresztet helyeztem. A keresztnek csak díszítő szerepe lehetett. (3. ábra) A csillárkar felső vége egy vízszintesen kihajló nyúlványban fejeződhetett be, melyen egy 0,75 cm átmérőjű lyuk volt. A 6 cm átmérőjű és 2,9 cm magas cseppfogótányér közepén is megvan ez a lyuk, amibe pontosan beleillik a gyertyafoglalat alsó gyűrűjének kis nyúlványa. (2. ábra 2.) Ez a kis nyúlvány tartotta össze a gyertyafoglalatot, a cseppfogótányért és a csillárkart. Ez az összeillesztési mód jól tanulmányozható a kőszegi cseppfogótányéron is.

13 Az ozorai cseppfogótányér (2. ábra 1.) alsó áttört díszítéséből egy elemet utólag kitörtek a csillárkar nyúlványa számára, ami talán csak egy javítás következménye. A három szerkezeti elem összekapcsolása eredetileg - a fent elmondottak szerint - szebb kivitelben történhetett. A cseppfogótányér alsó részének áttört díszítése is durva kidolgozású (a szélek egyenetlenek, cakkosak), ami talán arra látszik utalni, hogy eredetileg a kőszegihez hasonlóan egyszerűbb kivitelű volt. A két gyertyafoglalat teljesen azonos méretű és típusú. A nyolcszögletű, lefelé keskenyedő foglalat (2. ábra 2.) 4,8 cm hosszú, felső részének átmérője 2,6 cm. A perem alatt 0,8 cm-rel 0,2 cm vastag, enyhén kiugró borda fut körbe. A borda alatt, egymással átellenes oldalon 0,6 cm átmérőjű gyertyarögzítő nyílás van, ez alatt pedig a gyertya kiemelését megkönnyítő 0,6 x 1,8 cm magas áttörést alakítottak ki. A foglalat egy 2,1 cm magas 3 cm széles tartógyűrűben folytatódik, s ennek alsó részén, a foglalat tengelyében található a már említett csonk. A 6. sz. foglalat tartógyűrűjének csak a csonkja maradt meg, a foglalat borda feletti részének szögletes volta a korrózió miatt nem követhető.

14 (3. ábra) A csillárkar belső - dob felőli - vége széles talpban fejeződik be. A talp lefelé keskenyedik, felül 1,8 cm, alul 1,46 cm széles. A talp középtengelyében négy 2 mm átmérőjű és 2 mm mély lyuk van. A talp funkciója a következő volt: a sokszögletű - esetünkben 12 oldalú - csillárdob minden második oldalán volt egy lefelé keskenyedő szögletes nyílás (3. ábra, III/b-vel jelölt rész). Ezekbe a nyílásokba csúsztak bele a csillárkarok talpai. Valószínűleg a csillárdob felső részén (3. ábra, Uli a-val jelölt rész) a nyílások kiosztásával összhangban, merevítőbordákat alakítottak ki, amelyek a talpak oldalirányú elmozdulását akadályozták meg. Más szóval a csillárdob középső - szögletes - részén felülről nyitott vezetősíneket alakítottak ki a csillárkarok befogadására. A csillár középső része több elemből tevődik össze. Megvizsgálva az egyes részegységeket azt látjuk, hogy azoknak mindegyike megönthető egy két részből álló akár többször is felhasználható - öntőmintából. Az egyes részegységeket egy középső tengelyre fűzték fel. A csillártengely lehetett az egész szerkezet egyetlen vasból készült része. A viszonylag vékony tengelynek kellett megtartania ugyanis az egész csillárt,