F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
MŰHELY - Gere László: Gótikus csillár és asztali gyertyatartók töredékei az ozorai várkastélyból
amely anyagát tekintve igen nehéz volt, s erre a célra a jobb mechanikai tulajdonságokkal rendelkező vas alkalmasabb volt. A csillártengely felső részén egy tölcséresen kiszélesedő rész található - ez kovácsolással könnyedén kialakítható a vasrúdból -, amely felülről lezárta és rögzítette a csillár középső részét. A csillártengely alsó, menetes részén lévő zárócsavar egymásnak, illetve végül is a tengely tölcséres részének szorította a több részből álló dobot. A csillártengely meglétét bizonyítja a zárócsavar töredéke, és az a rézgyűrű, amely egykor a tengely felső, csillárszerkezeten kívül eső részét borította. A vasrúdra ráhajlították a felhevített bronzlemezt, s a széleken összekalapálták, forrasztották. Ebből a hengeres borítólemezből vágták le azt a 2 mm széles gyűrűt, amelynek mindkét szélén jól látszik a fémvágó fűrész nyoma. (2. ábra, 4.) A gyűrű belső átmérője 1,5 cm, ami természetesen a vastengely vastagságát is megadja.A zárócsavamak csak alsó félgömbös része maradt meg, átmérője 2,1 cm. (2. ábra, 5.) Felületén jól látszik a fémvágó fűrész nyoma, ami azt bizonyítja, hogy a sérült csillárszerkezet használható részeit némi átalakítással még felhasználták, s csak a hulladék kerülhetett a szemétbe. A csillár összeszerelése a következőképpen történt. A csillártengelyre sorrendben, felülről lefelé haladva ráhúzták az egyes szerkezeti elemeket, s ezeket az alsó zárócsavarral egymáshoz szorították. A csillárkarokat ezek után belecsúsztatták a vezetősínekbe, ami ott a talp és a sínek lefelé szűkülő kialakítása folytán saját súlyától megszorult s így rögzítődött. A csillárdobból kiemelhető csillárkarok a cseppfogótányér és a gyertyafoglalat tisztítását is megkönnyítették. A csilláron megfigyelt méretek és arányok A csillár rekonstrukciós rajzának (3. ábra) elkészítésekor méréseim és számításaim alapját a cseppfogótányér átmérője és magassága képezte, mert az jól mérhető mind a leleten, mind a festményen. A számítások során felfigyeltem arra, hogy az egyes távolságok illetve méretek a cseppfogótányér átmérőjének (6 cm) a többszörösei vagy a tört részei. Legszembetűnőbb ez a dobnál (3. ábra, IH/b.) amelynek átmérője pontosan 12 cm. A cseppfogótányér és a csillár geometriai tengelye közötti távolság 29 cm. Ez a távolság megközelítően az ötszöröse a cseppfogótányér átmérőjének, s a középkori mértékegységek közül a bajor lábhoz áll a legközelebb, ami 29,186 cm-nek felel meg. Az 1,86 mm-es eltérés elfogadható a mérésekből adódó hibaszázalékként. 15 A csillár átmérője tehát 2 bajor láb. Mindez azért is figyelemre méltó, mert a csillár egyik lehetséges készítési helyeként Nürnberget határoztuk meg. A számításokból nyert eredmények megerősíteni látszanak a régészeti - történeti - művészettörténeti adatokat.
