F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

SZEMLE - Óbuda évszázadai (Kerny Terézia)

ahol rokokó ornamensek között szőlőfürt látható.

13 Az újabb emlékek közé tartoznak még a Fényes Adolf utca 60., 76., Zichy utca 10., a Dömös utca 13., Kerék utca 49. számú házakon látható faragványok. Tartoztak sajnos, mert javarészük utcanevestül már a múlté. A múlté immár a reformkori hagyományokra épülő, s 1945-ig még megrendezett szüreti mulatság hagyománya is, amikor a Vörösvári úttól a Korona Kávéházig vonult a sváb népviseletbe öltözött menet lajtoskocsikkal, sramli zenekarral, óbudai kuplékat énekelve, friss sajtolású mustot árulva.

14 Ezeknél talán csak a helybeliek számára fontos, marginális részleteknél azért időztem ilyen hoszszasan, mert Óbuda parasztpolgárainak mindennapjait tárgyaló alig pár oldalas közlésből (Létay Miklós: Mezőgazdaság a szabadságharc után, 255-264.) éppen a szőlőművelés kapta a legkevesebb figyelmet.

15 Endrei Walter ipartörténeti összefoglalása a kötet első jegyzetekkel ellátott tanulmánya (Fejezetek Óbuda iparának történetéből, 265-298.). A terület ipari profilját elsősorban textilmanufaktúrái, gyárai határozták meg egészen a közelmúltig, a szerző természetesen tehát részletesen foglalkozott ezzel az ágazattal, különös tekintettel a II. József uralkodása alatti merkantilista gazdaságpolitikára, s annak legnagyobb szabású létesítményeire; a selyemfilatóriumra és gombolyítóra (3. ábra). A tervrajzzal, fényképekkel, illusztrált, Tallher József kamarai építész tervei alapján épült, az őslakosok által „Rundel"-nek nevezett selyemgombolyítót tárgyaló részhez Endrei egy saját, 1987-ben publikált tanulmányát csatolta jegyzetként.

16 Nem az ő írása azonban az egyetlen, amelyik ezzel az érdekes, ovális alaprajzú épülettel foglalkozott. Sajnálatos módon szó sem esett Sisa Józsefnek egy műemléki dokumentáción alapuló, két évvel korábbi közleményéről, amely szerintem a létesítmény építéstörténetének mindmáig legalaposabb feldolgozása.

17 Óbudának Budához és Pesthez való csatolása magával vonta közlekedésének fejlesztését. Ezt a fejlődést Bérezik András elemezte (A közlekedés történetének rövid áttekintése, 299-320.). A főváros vérkeringésébe történt becsatlakozás az úthálózat, vasútvonalak stb. kiépítésén, korszerűsítésén túl még egy óriási vívmányt eredményezett; az Árpád hidat, amelynek tervezése már az 1930-as évektől foglalkoztatta a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium Közúti Hídosztályának mérnökeit.

18 A történelmi fejezeteket Kaiser Anna építészettörténeti kalauza zárta le (Óbuda múltjának építészeti emlékei, 321-347.), bemutatva a városrész több évezredes építészeti örökségét, legalábbis azt, ami még megmaradt belőle. A folyamatos területrendezések során ugyanis ez a hagyaték, légyen szó műemléki védettség alá eső régészeti maradványokról, épületekről, vagy városképi jelentőségű házakról, állandó pusztulásnak voltak (vannak) kitéve. A példamutatóan helyreállított és a helyszínen is kiállított római, középkori romok zömét éppen napjainkban, szemünk láttára fenyegeti a megsemmisülés veszélye. A Táborvárosi Múzeum, vagy a Flórián téri aluljáróban kialakított igényes bemutató, amelyek a vezetőben közölt fényképeken még idillikus állapotokat mutatnak; vandál rombolásnak, ordenáré falfirkálásoknak esnek áldozatul. A katonavárosi amfiteátrum jobb híján kutyafuttató funkcióját tölti be, s a sort még folytatni lehetne... Nincsenek persze jobb helyzetben az újabb építészeti emlékek sem. A Budapest Műemlékei II. kötetében még ismertetett barokk, 19. századi copf, eklektikus házak zöme az átgondolatlan szanálások következtében nyom-