F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

SZEMLE - Óbuda évszázadai (Kerny Terézia)

7. Óbuda, Bécsi u. 3. Festett gipsz szobor a gyermek Jézus alakjával. Fotó: Kolozs Ágnes talanul eltűnt a föld színéről (4. ábra), s csupán abban vigasztalódhatunk, hogy egy-két díszítőelemüket még idejekorán bemenekítették a Budapesti Történeti Múzeumba és az Óbudai Helytörténeti Gyűjteménybe. Az a néhány meghagyott sziget (Fő tér és környéke, a Mókus utca, Lajos utca egykét háza, Dugovics Titusz tér) ami megmaradt és helyreállították, csak annak köszönheti létét, hogy annak idején tanácsi intézmények működtek bennük. Remélhetőleg az esztelen rombolásnak immár vége szakad, s az önkormányzat az Országos Műemlékvédelmi Hivatallal karöltve lehetőséget talál arra, hogy a szerencsés véletlen során még álló építészeti hagyatékot (Újlak, Ó-Békásmegyer, Csillaghegy, Római part) megmentse. Védelmet igényelnének azután a századforduló, valamint valamint a két világháború közötti építészeti emlékek is, beleértve az ipari létesítményeket, hiszen ezek még nemigen szerepeknek a műemlékjegyzékekben, veszélyeztetettségük tehát jóval nagyobb.

19 Lehangoló lenne, ha éppen azon a helyen, ahol az OMvH Építészeti Múzeuma és az ÁMRK működik, történne a legtöbb bontás! A könyv második része a III. kerület egyházi és világi intézményeit, közoktatását, színházi életét, sportjának történetét mutatja be. Valamennyi fölsorolására nem vállalkozom, mert nem az én szakterületem. Néhány publikációról azonban föltétlenül meg kell emlékeznem, illetve azokat néhány adattal kiegészítenem. Aránylag bőségesen tárgyalják látszólag a szerzők a Hitélet, felekezetek, templomok főcím alá fölsorakoztatott tanulmányaikban a fönti témát (349-396.). Mindenekelőtt Szögi László tanulmányára vonatkozik ez az észrevétel, aki Óbuda egyházi élete a XVIII-XIX. században címmel adott körképet a török uralom után