F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Claudia Piovano: A siklósi plébániatemplom szentélyének falképei

11. Siklós, plébániatemplom. A szentélyzáradék boltozata. Restaurált állapot, 1995. Fotó: Galacanu Efstatia történetével

14 foglalkozó freskóciklust 1880-ban Gaetano Filangeri fedezte fel.

15 Pierluigi Leone De Castris egy tanulmányában, egy a Simone Martini Assisi-beli működéséhez (Gentile Partino bíboros kápolnája) ikonográfiailag közel álló festőnek tulajdonítja a Cappella Leonessa általa a 14. század ötvenes-hatvanas éveire datált falképeit, de fenntartja, hogy nyelvezetében „nem túlzottan kíméletes a martiniánus finomságok iránt, éppen ellenkezőleg, erős Giotto-i és masiniánus gyökerekről tesz tanúbizonyságot".

16 Ferdinando Bologna rámutat az architektonikus szerkezetek helyi, Giotto-i hagyományokra épülő perspektivikus jellegzetességeire. A Cappella Leonessa mesterének művészi jellemét behatárolva arra a következtetésre jutunk, hogy egy jó képességű, bár nem kivételes tehetségű festővel állunk szemben, akinek stílusát meghatározzák a Trecento eleji nápolyi művészeti kölcsönhatások. A San Pietro a Majella templom Cappella Leonessa és a siklósi szentély boltozatfestésének kompozíciós hasonlósága a két boltsüveg különböző architektonikus felépítésének ellenére is egyértelmű. A Cappella Leonessa keresztboltozata négy egyenlő boltmezőre tagolódik, amelyekben ott találjuk a szentek medalionpárokban elhelyezett mellképeit, míg a maradék felületen kék háttéren - ez esetben fennmaradt - aranyozott csillagmotívumokat látunk.