F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Claudia Piovano: A siklósi plébániatemplom szentélyének falképei

12. Maestro della Capella Leonessa: Festett boltozat, medal ionokba foglalt szentek képeivel. Nápoly, San Pietro a Majella-templom. Capella Leonessa. Fotó: Claudia Piovano Az összehasonlítás jogosságát tanúsítja De Castris egy rövid feljegyzése: „A falképek már mások által is megfigyelt kötődése az ötvenes-hatvanas évek némely cseh-magyar, többnyire erősen Tommaso da Modenától függőnek hitt alkotásaihoz inkább arra kellene ösztönöznie, hogy nagyobb rugalmassággal vegyük tekintetbe az irányzatok termékeny kereszteződésének olyan európai mértékű lehetőségeit, aminek a nápolyi művészek között például a Maestro della Cappella Leonessa tudott megfelelni,"

17 és Olga Pujmanová, egy Nápoly és a cseh festészet kapcsolatát elemző tanulmányában.

18 A 14. századi cseh festészet szoros kapcsolatban állt az Anjou-házi királysággal. Legjellemzőbb példája ennek a kötődésnek Anjou Róbert brnói tabernákuluma (13. ábra), amely a Trecento harmadik-negyedik évtizedében Nápolyban működő Maestro delle Tempere Francescane alkotása, és a karlsteini várkastély freskói (14. ábra), amelyeket Pujmanová inkább a nápolyi miniatúra-festészettel rokonit, mint Tommaso da Modenával, annak ellenére, hogy hagyományosan ő az, akivel összevetik a falképeket. A cseh művészet fontos Magyarország szempontjából is, akár a szoros politikai kapcsolatokat, akár a földrajzi közelséget tekintve; Itáliából a korabeli Csehországba Magyarországon keresztül vezetett az út.