F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Vida Tivadar-Máthé Géza: Árpád-kori faragványegyüttes feltárása és bemutatása Külsővaton

5. Külsővat, római katolikus templom. Az oroszlán szája az oszlopfejezet alján. 1994. Fotó: Vida Tivadar kissé csonkakúpos kiképzése közel állnak a pécsi székesegyházban talált egyik állatfős ívsorkonzol (keltezése 1100-1150) megformálásához

14

, bár feltűnő pl. a fülek és a fejek arányainak eltérő mértékű felfogása. Egyedi szépségű a külsővati leletegyüttesben az oroszlán ábrázolása (4. ábra), melyhez hasonlót a hazai falusi épületplasztikában alig találunk. A legújabb kutatások szerint az oroszlánábrázolás viszonylag ritka a 11. században, nagyobb számban oszlopfőkön is csak a 12. századtól fordul elő

15 (Esztergom

16

, Dömös

17

). Az esztergomi királyi palota egy 12. század elejéről származó oszlopfőjén a voluták helyén sematikusan megformált, kihajló oroszlánok láthatók.

18 A külsővati oroszlán nyitott szája (5. ábra) rombusz alakú, melynek közepén ék alakú mélyedés látható, a ragadozó fogakat a rombusz oldalairól sugár irányba induló három-három határozott borda jelzi. Ilyen erőteljes plaszticitás jellemzi a zalamindszenti oszlopfő ragadozójának szájkiképzését is.

19 A külsővati oroszlános oszlopfő legközelebbi párhuzama a németlövői (Deutschschützen) Szent Márton-templomból származó ugyancsak oroszlános ikeroszlopfejezet.

20 A töredékes emberfejes vállkő (6. ábra) egy portrészerű, hosszúkás arcot ábrázol nyakgallérral. Hasonló hosszúkás, nyakgalléros arc látható 6. Külsővat, római katolikus templom. Emberfejet ábrázoló oszlopfejezet. 1994. Fotó: Vida Tivadar