F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

SZEMLE - Michael Goer: Baranya megyei sváb házak

4. Püspöklak, rálátás a „szűk falura" a Szent Bertalan-plébániatemplom felől. Fotó: Michael Goer - egy vagy két épület példaértékű helyreállítása; - az előzmények ismeretében a történelmi állapotok megtartása érdekében egy jövőorientált hasznosítási koncepció kidolgozása. Helyi lakóház és település szerkezet A történelmi ház és településszerkezet az eddig megvizsgált települések esetében feltűnő homogenitást mutat. Ez érvényes a dunántúli dombos vidék nagyarányú német lakosságú és az eredetileg magyar lakosságú (Ormánság) területeire is. A településforma alapján a klasszikus főutcás elrendezés a jellemző. Az utca mentén gyöngysorhoz hasonlóan húzódik a házak sora. Általában egy főutca van, amely mentén egyre keskenyedő, mély parcellákon hosszú udvarú elrendezésben helyezkednek el a porták (1. ábra). A betelepítés Magyarországon a 18. század eleje óta az állam és a földbirtokosok által következetesen történt, ezt segítették 1740-től (Mária Terézia uralkodása alatt) építési előírások, mintatervek és törvények. Egy 1772-ben kelt rendelet a földesúri erdők védelmében született, aminek következtében a jobbágyok csak vályogból építkezhettek, ami egyben a favázas építkezéshez való visszatérést is jelentette. A falvak hagyományos történelmi épületállománya az eddigi bejárások alapján és Püspöklakon a „szűk faluval" való összehasonlítás alapján a 19. század második, illetve a 20. század első feléből származik. Az építési mód a vályogtéglából készült falazat, illetve a vert fal; a 20. századi falak téglából készültek, de gyakori a vályogtéglával való kombinálás is. A favázas megoldás elvétve fordul elő. Az egyszintes, rendszerint oromfalas parasztudvar ebben a régióban egy utca felé forduló lakóházból áll, ahol a helyiségek egymás után következnek, és ami a gaz-