F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

SZEMLE - Óbuda évszázadai (Kerny Terézia)

8. Óbuda, a lebontott Zichy u. 11. számú ház, az ún. „Juden Haus" homlokzata. Fotó: Bodor Imre újjászerveződött katolikus és református hitéletről, jegyzetekkel, bibliográfiával alátámasztva (349-367.). Áttekintéséből meglepő módon hiányzik azonban Óbuda barokk kori búcsújárásának elemzése. Az „Árpád völgye" fölött, a Remete-hegy tövében elterülő szőlődombon 1724-ben építtették a Zichy grófok az első kápolnát, amelyben 1733, szeptember 8-án - Kisasszonynapján - elhelyezték a stájerországi Mariazell kegyszobrának másolatát (6. ábra). Kis-Máriacell, ahogy akkoriban nevezték, rövidesen búcsújáróhely lett. Búcsúk alkalmával több ezer ember kereste föl, így nem volt véletlen, hogy az Óbudán 1738-ban megtelepedő trinitárius rend azt kérte a földesuraságtól, hogy e kápolna közelében építhesse föl rendházát és templomát. A templomot ünnepélyes külsőségek között 1760-ban szentelték föl, majd ide került át a kegyszobor is. Itt őrizték 1783-ig, amikor II. József császár föloszlatta a rabváltó szerzetesek rendjét. Az öltöztethető Madonna akkor a Szent Péter és Pálról elnevezett Lajos utcai plébániatemplomba került a még el nem kótyavetyélt néhány fogadalmi tárggyal együtt. Kiscell mint kegyhely fokozatosan elveszítette jelentőségét. Az óbudai búcsú napja ettől kezdve június 29-ike lett, a későbbiekben szintén nevezetessé válva. A II. világháború végéig azonos intenzitással megünnepelt jeles napról a korabeli sajtó már 1844-től rendszeresen tudósított.

20 Szögi szintézisét Schoen Arnold egykori írása követi A Szent Péter és Pál plébániatemplomról (365-368.) az 1935-ben megjelentetett Óbuda múltjából című kis-