F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

SZEMLE - Óbuda évszázadai (Kerny Terézia)

6. Óbuda, a kiscelli kegyszobor. Rézmetszet. Jordánszky Elek: Magyar Országban, s az ahoz tartozó részekben lévő boldogságos Szűz Mária kegyelem képeinek rövid leírása. Pozsony, 1836. 30-31. lapok között. Reprodukció: Makky György szívósan őrzi emlékét közintézményeinek, utcáinak, hídjának néhány lakóházának (Föld utca 51.) díszítésében, elnevezésében. A történeti bevezetés után az egyes egyházi és világi intézmények bemutatása következik. Természetesen ezen a helyen nincsen mód valamennyi ismertetésére. Egyet emelnék ki csupán: a Szent Péter prépostsági templomot. Káptalana szoros kapcsolatban állt a királyi udvarral, prépostjai közül nem egy érseki méltóságra emelkedett, s többen a királyi kancelláriába kerültek. Építésének története viszont egyike a kutatás számára legtöbb fejtörést okozó jelenségnek. Ujabban bebizonyosodott, hogy az egyházat Orseolo Péter (1038-1046) alapította védőszentje tiszteletére. A monostornak csak egyes kőfaragványai maradtak meg, s azok javarésze sem Óbudán került elő. Nagy részük a barokk kori építkezések során egész Buda területén szétszóródott. Talán ezért vetődött föl Marosi Ernő részéről az a hipotézis 1978-ban, hogy az egykor a budai tabáni plébániatemplom (Alexandriai Szent Katalin) kórusa alá befalazott, ma a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött Maiestas Domoni, fehér mészkő lunettatöredék ugyancsak a Szent Péter templom hajdani szentélyrekesztőjének valamelyik reliefmezejéhez tartozna.

6 Föltételes módban közölt elképzelését

7 jelen kötetben de facto olvashatjuk rekonstrukciós rajz kíséretében, alátámasztva a BTM állandó középkori kiállításán látható anastylosist (e tárlatnak mellesleg vezetője is lehetne e tanulmány) és hitelesítve a Deák téri aluljáróban is elhelyezett másolatot. A Tabáni Krisztus-relief óbudai eredete azonban mindmáig nem bizonyított! Jelen szövegben sem az a probléma, hogy egy prekoncepció újra föl lett elevenítve, hanem az, hogy tekintélyelvűség alapján a föltételes módot kijelentővé változtatták, véglegesen lezárva a kérdést. Bosszantó azután, hogy a bemutatott templomoknál kivétel nélkül hiányzik a titulus szentségére utaló megnevezés. S ha már a szenteknél tartunk, úgy gondolom nem lett volna haszontalan megvilágítani például Szent Lász-