F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

KIÁLLÍTÁS - Bujdosó Győző: A Wendingen címlapjai 1918-1931

Bujdosó Győző A WENDLNGEN CÍMLAPJAI 1918-1931 Gondolatok az OMvH 1996. novemberi kiállításáról „A Wendingen 1918—1931 -ig megjelenő, holland folyóirat. Szellemi atyja és főszerkesztője az építész Hendrik Theodorus Wijdeveld (1885-1987) volt. Tipográfiája és kötése új stílust teremtett (négyzetes alak, rafia kötés, rizspapír). Az Architectura et Amicitia Építész-Egyesület lapja. Benne kifejeződött „az intellektuális Hollandia igénye egy olyan lapra, melyben a modern holland építészetet és társművészeteket illusztrálják és beszélik meg". Minden szám más-más témát dolgozott fel. Ebben szerepet játszott Wijdeveld személyes érdeklődése a szobrászat, a színjátszás és a grafikai műfajok iránt." (részlet a kiállítás kísérőszövegéből) A fedőlap a sajtómédia kulcsa. A csomagolás. Ready packed. A mából különösen éles a kép. Akkor az új technika, az iparilag előállítható színes nyomdatermék - folyóirat - ezt a választ termelte ki a média használóiból: új formai kánon, mondhatni - építészeti szóhasználattal - modulteremtés, arányrendszer létrehozása, a színek technológiája és művészi hatása, a betű, a tipográfia festői vagy architekturális ereje, a festészet értelmezése-funkciókeresése, tárgyi használatba juttatása. Egyszóval a jövő, az ismeretlen, a bátor újítás, a formabontás-tagadás, vagy - sokaknak - kezdő lépések az új felé. Másrészt a múlt újraértelmezése és felhasználása: a fametszet, a múltbeli stílusok, az egzotikum, más kultúrák, a primitív művészet, sőt a gyerekrajz, valamint az a gondolat, hogy a művészeteknek valami közös lényegük van, és újra meg kell teremteni az egyes ágak közös életét. A kérdés persze az, hogy mekkora az újrafelhasználás és az új alkotás aránya. A megoldás az a lélekállapot lehetett, amire ez a csoport (az Architectura et Amicitia Építész-Egyesület) 1918 és 1931 között eljutott. Megpróbálom rekonstruálni, hogyan is történhetett: először (1918-ban vagyunk) megszületik egy baráti társaság, egy védett zug. Néhány biztos barát, kiegyensúlyozott polgáremberek lehettek, volt idejük, figyelmük egymásra és a világra, amely körülvette őket. Azután a Wendingen. Úgy készülhetett, ahogy az egyes emberek a maguk szakmájában dolgoztak: megkonstruálták, fölépítették, gyúrták - kézzel, ecsettel, vésővel, ceruzával... Azaz rajta maradt a szerszámaik, az ujjaik lenyomata, ezen keresztül pedig az egyéniségük.