F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Petravich András: Város- és megyeházák a dualizmus korában

5. Szolnok, megyeháza. Régi képeslap, 1909 előtt. OMvH Magyar Építészeti Múzeum, ltsz. 95.9.117. Reprodukció: Barka Gábor vármegyék helyébe, a köznemesség érdekvédelmi szervezeteként, s évszázadokon át fejlődő apparátusukkal politikai, önkormányzati, az állami közigazgatást közvetítő és sokáig bíráskodási feladatokat láttak el. A vármegyéknek sokáig nem volt állandó székhelyük és székházuk. Az 1514. évi 57. tc. ugyan megengedte megyénként egy-egy „vár" felállítását a „nemesek közönsége javára",

26 általánossá azonban csak azt követően vált az állandó megyeházák építése, hogy az 1723. évi 73. tc. azt kifejezetten elrendelte.

27 A törvénycikk szinte korszakunkig érvényesen meghatározta a megyeháza fő feladatait: gyűlések és törvényszékek tartása, levéltár és oklevelek őrzése, kényelmi vagy ellátó funkciók, börtön. (A változás a dualizmus korára csak annyi, hogy az igazságszolgáltatás önálló hatalmi ággá vált, és hogy a szakigazgatás kiépülésével egy sor további irodára lett szükség.) Legtöbb megyeházánk a barokk és a klasszicizmus idején épült fel, rendszerint több ütemben, ideértve a kinőttek bővítését, átépítését vagy másik építését helyettük, esetleg a megyeszékhely áthelyezésével járó újabb építkezést. A megyeházák megformálását erősen befolyásolta a hazai kastélyépítészet, amit könnyen érthetővé tesz a térigény hasonlósága és az építtető réteg azonossága. Az 1758-1761 között épült sátoraljaújhelyi megyeháza a gödöllői típusú kastélyokkal mutat rokonságot.

28 Az 1838-1841 között elkészült pesti legszebb klasszicista megyeházáink egyike.

29 A kiegyezést követően, az 1870. évi 42., az 1876. évi 6. és az 1886. évi 21. tc. alapján újjászervezték a vármegyéket, amelyek ezután középfokú törvényhatóságok-