F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Petravich András: Város- és megyeházák a dualizmus korában

2. Győr, városháza. Régi képeslap, 1907 előtt. OMvH Magyar Építészeti Múzeum. Reprodukció: Barka Gábor nelmi tárgyú szobrokkal, képekkel, ólomüveg ablakokkal, a város és az ország címerével. A díszítés elemei még a lámpák, csillárok, rácsok és a nagyterem míves padsorai. A leggazdagabb városházák valóságos összművészeti alkotások. A torony általános, bár nem elmaradhatatlan tartozék. Építése a középkorig viszszanyúló hagyomány. Eszmei rendeltetése mellett a gyakorlatban tűzfigyelésre, régebben az ellenség megfigyelésére is szolgált; korszakunkban nem egyszer víztoronyként hasznosítják.

11 Állhat a főhomlokzat szimmetriatengelyében vagy az épület sarkán, ritkábban más fontos helyen is. A városháza földszintjének utcai traktusait gyakran üzletek foglalják el, aminek előzménye - mint láttuk - már a legelső európai városházáknál is megtalálható. Az üzletek - mintegy az előtte elterülő piactér folytatásaként - sajátos nyitottságot kölcsönöznek a városházának, s hozzájárulnak az épület és a város vizuális és eszmei kapcsolatához (1. ábra).

12 Az üzletek létesítése mellett anyagi megfontolás is szólt: bérbeadásuk ugyanis komoly bevételt hozott a városnak, csökkentve ezzel az építés és a fenntartás költségeit. Az üzletek gazdasági szerepét jól mutatja, hogy Léva városa egy 1895. évi felhívásában olyan vállalkozót keresett, aki az új városházát teljes egészében a saját költségén építi fel, a majdani üzletbérek fejében.

13 Hogy különben mekkora terhet jelentett a városház-építés, arra Szécsény lehet a példa. A városi rangját visszaszerezni kívánó nagyközség 1905-ben ötven évi törlesztésre vett fel kölcsönt az építke-