F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Petravich András: Város- és megyeházák a dualizmus korában

Petravich András VÁROS- ÉS MEGYEHÁZÁK A DUALIZMUS KORÁBAN A dualizmus korának építkezései között a város- és megyeházák jelentős szerepet játszanak és sajátos épülettípust képviselnek.

1 A nyugati világ gazdaságilag fejlettebb régióiban a 12. század végén - 13. század elején épülnek meg az első városházák.

2 Kezdetben egy teremből állnak, mely az önkormányzás-igazgatás és a bíráskodás színhelye. A következő évszázadok során, a feladatok differenciálódásával fokozatosan további helyiségekkel bővülnek. Kezdettől fogva kereskedelmi funkció is kapcsolódik hozzájuk, ez főleg Itáliában általános.

3 A városháza helye a világi főtér, ahol a város egyik domináns épületeként a város önállóságát és gazdasági erejét hirdeti.

4 Magyarországon a megkésett városfejlődés miatt a városházák építése is később indul. Legkorábbi ismert városházánkat, a pozsonyit 1378-ban említi először oklevél.

5 Középkori eredetű többek között a brassói városháza is.

6 A városházák építése, újjáépítése, bővítése ettől kezdve folyamatosan jelen van építészetünkben, miközben fokról fokra alakul ki az egységes épülettípus. Az 1692 és 1774 között, több szakaszban kiépült budai városháza még az esetlegesség jegyeit viseli magán;

7 az 1825-1842 között elkészült debreceni már egy meghatározott funkcionális és architektonikus jegyekkel bíró alföldi típus méreteiben legnagyobb képviselője.

8 Az 1867. évi kiegyezés új lendületet adott városház-építészetünknek. A megnövekedett építőkedv egyik oka a gazdasági fellendülés és a századvég rohamos városfejlődése volt. Ehhez járult a millennium közeledte, ami arra sarkallta városaink, sőt városi címre pályázó községeink lakosságát, hogy egymást túllicitálva, szebbnél szebb városházákkal is méltó kifejezést adjanak az ország monarchián belül visszanyert önállóságának, és megemlékezzenek ezeréves fennállásáról. A millennium jegyében megkezdett építkezések egy része elhúzódott a századfordulóig, hatásuk pedig egészen az első világháborúig érvényesült. A harmadik és a leginkább gyakorlati tényező, amely az új városházák tömeges építését, illetve a meglévők bővítését, átépítését szükségessé tette, a közigazgatás korszerűsítése volt. Az 1870. évi 42., az 1871. évi 18. és az 1886. évi 22. tc. a korábbi szabad királyi városok és mezővárosok helyébe a törvényhatósági jogú és a rendezett tanácsú városokat állította. A törvényhatósági jogú városok a vármegyékkel voltak egyenrangúak, azzal a különbséggel, hogy területükön a közigazgatási hatósági teendőket első- és másodfokon is ellátták. Ebbe a kategóriába elsősorban a szabad királyi városok kerültek, de több, korábban alacsonyabb státusú települést is törvényhatósági jogú várossá nyilvánítottak. A rendezett tanácsú városok megyei irányítás alatt álltak, de függetlenek voltak a járásoktól. Rendezett tanácsú várossá egyes kisebb szabad királyi városok mellett egykori mezővárosok és nagyobb, városiasodó községek válhattak.

9 Az átszervezés következtében tovább bővültek a váró-