F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Koppány Tibor: A zsennyei Sennyei-Bezerédi kastély és kutatása

7. Zsennye, Sennyey-Bezerédi kastély. Az épület dél felől az 1983. évi helyreállítás után. 1986. OMvH Fotótár, ltsz. 120453. neg. Fotó: Mihalik Tamás-Hack Róbert tokokat. Családi székhelyük a 17. század közepére a pácini kastély lett. A férfi örökössel nem rendelkező dunántúli ág birtokait az ő Albert fia kapta meg, aki 1675ben költözött be a zsennyei kastélyba. A következő évben azonban váratlanul meghalt, 1676 decemberében temették családjának többi tagja mellé, a ferencesek soproni templomába. Zsennyét ekkor a Ferenc nevet viselő bátyjának fia, a legifjabb Sándor örökölte.

13 Eközben, 1676 után a kastély az elhunyt Albert másik testvérének, az ifjabb Sennyey István veszprémi püspöknek a kezében volt. A feljegyzett családi hagyomány szerint ő bővítette 1680 körül az addig csupán 16. századi átépítésű, fallal és vizesárokkal körülvett középkori és emeletes kúriát.

14 A század végére, a török kiűzése utáni időre a vizesárokkal és azon belül bástyás falakkal körülvett kastélyokra az ország belsejében többé nem volt szükség. Az erődített kastélyok védelmi jellegét megszüntették, külső falaikat lebontották, árkaikat betemették. Zsennyén a mai napig megmaradt az árok, a falak azonban eltűntek. Arra vonatkozóan nem maradt adat, hogy mindez mikor történt, azonban minden bizonnyal az 1700-tól itt élt Sennyey Sándor birtoklása idején. Ez a Sennyey Sándor és felesége, Gyöngyösi Nagy Sára volt az, aki az 1730-as években a megváltozott igényeknek megfelelően barokk stílusban építtette át a kastélyt. Az épületre ekkor került új második emelet, a felső szintek megközelítésére önálló lépcsőház, eléje teraszos kocsibehajtó, a homlokzatokra a lent sávos, fent höbörcsös mezőjű vakolás a mezőkben a barokk ablakokkal, a belsőkben a csehsüveg-