F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Koppány Tibor: A zsennyei Sennyei-Bezerédi kastély és kutatása

azok részletei megépítésük óta aligha változtak. Viszont romantikus részletképzést kapott annak építésekor a korábbi épület. Azt ismét simára vakolták, homlokzatait, oromfalait pártázatosra alakították, a barokk ablakkeretek gótizáló vakolatdíszítést kaptak, a lépcsőházra kerámiából készült, ugyancsak gótizáló szamárhátíves- kúszóleveles párkányú, csúcsíves ablakok kerültek (1., 7-8. ábra). A legkorábbi olyan írott adat, amely Zsennyén földesúri lakóház létére utal, csak 1557-ből származik. Ez év április elején írta Sárvárról Kanizsai Orsolya férjének, Nádasdy Tamás nádornak Bécsbe, hogy a közeledő pestisjárvány elől Zsennyére vagy Szelestére utazna, ugyanis mindkét helyen van „erősség".

8 Az erősség a latin fortalitium szó megfelelőjeként tornyos vagy bástyás falakkal és azokon kívül vízzel telt árokkal körülvett, tehát erődített épületet jelentett a kor szóhasználata szerint, vagyis olyan nemesi kúriát, amely lakójának biztonságot nyújthat. Ez az épületforma az akkori kastélynak felelt meg. Zsennyén a mai környezet tanúskodik az ilyen egykori állapotról, a széles és mély árok bár szárazon, de jelenleg is látható. Belső feléről ugyan eltűnt a fal, esetleg csak palánk, amely annak idején védte a nemesi lakóházat. Az írott források arról sajnos hallgatnak, hogy a középkori zsennyei kúriából mikor lett erődített kastély. Feltételezhető, hogy a török veszély hatására a 16. század közepe táján, az sem lehetetlen azonban, hogy már a középkor vége előtt megtörtént az erődítése. A jómódú középbirtokosok, akik közé a Sennyeyek is tartoztak, a 14. század második fele óta ilyen épületekben rezideáltak. A várakkal rendelkező főurakat utánozva királyi engedély birtokában székhelyeiken ők is megépítették erődített lakóhelyeiket, a katonai és védelmi szempontból ugyan gyengébb, de a nagyurak váraihoz sokban hasonlító kastélyaikat. 1557-ben a kastély birtokosa az akkor már újkori írásmód szerint Sennyeynek nevezett család feje, Ferenc, a nádor sárvári, lékai és kapuvári uradalmainak prefektusa volt.

9 1559 márciusában a Sennyey Ferenc prefektussága alá tartozó, Nádasdy birtokban lévő Sopronkeresztúrról két uradalmi ácsmestert, a sárvári Mártont és a lövői Jánost Zsennyére küldték építeni.

10 Valamilyen építkezés tehát akkor folyt a kastélynak nevezett, erődített udvarházon. Egyébként Kanizsai Orsolya idézett levelén kívül a Rába mögött fekvő építmény biztonságosabb voltát támasztja alá az az adat is, amely szerint Sitkey Jakab özvegye, Tahy Anna 1576-ban itt, Sennyey őrizetében tartotta értéktárgyait, nem pedig családjának a Rábától keletre fekvő sitkei kastélyában, u A 16. század folyamán, 1569-től kezdve a Sennyey család tagjainak levelezésében több alkalommal szerepel a latin nyelvű iratokban castellum, a magyarokban kastél néven említett családi székhely. Sennyey Ferenc legidősebb, János nevű fiától származó utódai éltek benne. A családnak ez a dunántúli ága 1699-ben halt ki Sennyey Sándor ruszti plébánossal.

12 A kastély ekkor már két évtizede, 1675-től a család tiszántúli ága birtokában volt. Sennyey Ferenc legkisebb, Pongrác nevű fia még a 16. század folyamán ugyanis Erdélybe került, ahol fejedelmi főudvarmester, később kancellár volt és birtokokat kapott. Az ő fia, az idősebb Sándor azután a Tiszántúlon is szerzett további bir-