F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Koppány Tibor: A zsennyei Sennyei-Bezerédi kastély és kutatása

fiókok lenyomatai. A korai háznak tehát az emeletét is beboltozták a 17. század folyamán, az itt lévő két helyiség között azonban nem ott volt a vastag közfal, ahol az ma van. Az eredetinek a levésett nyomát fél boltszakasszal nyugat felé, a földszinti közfal felett találtuk meg. Az első emeleti előtér déli falán a lebontott boltozat alatt a jelenlegi ablakoknál kisebb, belülről lőrésszerűen szűkülő nyílások kerültek elő. A korai ház nyugati végén található, egymásból nyíló két helyiség közül a kisebbnek, amely szintén kinyúlik a déli homlokzat elé, mindhárom oldalán lőrések voltak eredetileg. A két helyiség közös sarkában egy befalazott fűtőnyílásból három elszedett ablakkeret és egy elszedett konzol töredékét bontottuk ki. A fűtőnyílás egyébként a nagyobb helyiségben egykor álló cserépkályhára vall. A középkori kőfaragványok itteni befalazása ugyanakkor feltételezhetően azt jelzi, hogy azok a barokk átépítés alkalmával kerültek oda, vagyis az egyemeletes házon a középkori ablakok a 18. századig éltek változatlanul. Az első emeleten folytatott falkutatás további eredményeképpen lehetett megállapítani, hogy az északi oldalon kinyúló lépcsőház - amely már a földszinten is toldaléknak minősült - falai teljes magasságukban egységesek, s így egyszerre épültek a második emelettel, vagyis barokk koriak. A barokk átépítés során azonban nemcsak az új második emelet (5. ábra) és a lépcsőház épült fel. Kisebb-nagyobb módosítások megfigyelhetők voltak a korai és a bővített egész épületen. Ekkor készültek a jelenlegi szalagkeretes és szemöldökpárkányos barokk ablakok, a belső ajtónyílások és a nagyterem gazdag, stukkódíszes kandallója. A lépcsőház kutatása közben derült ki, hogy az legalább két építési fázist tartalmaz. Olyan befalazott nyílások kerültek elő a kutatócsíkok nyomán, amelyek helye nem felel meg a mai szinteknek. Idő hiányában a teljes kutatásra nem volt mód, ezért ma még csak annyit lehet megállapítani, hogy a kétségtelenül a barokk periódushoz tartozó lépcsőházat később alakították jelenlegi formájára. Ugyanez mondható a lépcsőház előtti kocsialáhajtó teraszáról is, amelynek fonadékdíszes és áttört barokk korlátja másodlagos összeállítású, a teraszra kivezető akkori - ma befalazott és középső - ajtajának küszöbvonala pedig a jelenlegi terasz szintje alá esik. Végül a külső felületek kutatása alkalmával - amelyet állvány hiányában csak támasztott létrákról végezhettünk, ami miatt a lehetőségek ebben az esetben is korlátozottak voltak - sikerült tisztázni, hogy a középkori házat, sőt annak 17. századi toldásait is részletezés nélküli, simított és fehérre meszelt vakolat borította. A kutatás elején a földszinti felületeken megfigyelt, váltakozóan sima és höbörcsös sávozás a barokk átépítés alkalmával került az épületre. A két felső szinten bekarcolt vízszintes és függőleges sávok közötti höbörcsös mezőkben foglaltak helyet a barokk ablakok (6-8. ábra). Az utóbbiak részletformáiban a déli és az északi oldalon eltérések figyelhetők meg, ami megint csak arra utal, hogy a 18. század folyamán esetleg nem egyetlen alkalommal alakították barokk formájára a kastélyt. Az épület keleti, romantikus toldása (3-5. ábra) belül és kívül teljesen egységesnek mutatkozott. Azon csak az 1953-ban végzett kisebb, főleg a közművek, a vízvezeték- és csatornaépítés során keletkezett módosítások jelentkeztek. Homlokzatai és