F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

26. A szóban forgó alapozás nyugati vége az 1848-as Erdy-féle ásatás területére esik. Az akkor feltalált sírok épített környezetéről sem részletes szöveges kiértékelés, sem pedig az ásatási szelvényre vonatkozó részletes rajzi anyag nem maradt ránk. Egykorú forrásként csupán a Pesten 1853-ban megjelent „Magyarország és Erdély Képekben" című mű ide vonatkozó része szolgál némi támpontként. Az 1848-as ásatás összefoglaló értékelése Erdy János: „III. Béla király és Nejének Székes-Fehérvárott talált Síremlékei" címmel e mű I. kötetének 42-48. oldalán jelent meg. Nehéz feladat tehát annak eldöntése, hogy az Erdy János által folytatott ásatások, valamint a sírok többségének tényleges kiemelése milyen mértékben változtatta meg a hiteles történeti állapotokat. Az akkor megtalált öt sírból csupán az északkeleti falazott kősírt lehetett az 1995-ös ásatáson ismét azonosítani. E sír geodéziai bemérése ugyanakkor értékes segítséget nyújtott a többi négy sír eredeti helyének pontos meghatározásában is. Az így nyert adatok alapján valószínűsíthető, hogy a szóban forgó osztófalalapozás elvi meghosszabbításába eső „E" sír miatt maga az alapozás eredetileg sem terjedhetett a jelenlegi nyugati határolósíkján túl. 27. Az alapfalhoz - annak keleti végétől mintegy 50 cm-rel nyugatra - azonos szinten csatlakozik egy észak felől érkező és itt keleti irányba forduló alapfal vonulat, amely a tőle kb. 80 cm-rel északabbra lévő, vele párhuzamos párjával együtt egy három oldalról „in situ", míg a negyedek irányból kelet felől - visszabontott sír érzetét kelti. (NB. Henszlmann e falazatok által határolt területen belül tárta föl az általa Saroltának tulajdonított csontvázat.) Ez az elrendezés további érv lehet amellett, hogy a jelenleg észlelhető keleti zárósík esetleges, és így annak határát a déli mellékhajó teljes területén a közel azonos észak-déli vonal mentén abbahagyott újkori falkitermeléseknek tulajdoníthatjuk. A sír helye ugyanakkor arra is magyarázatot adhat, hogy keleti irányban miért terjesztették ki az Imre-sír körül kialakuló kultuszkörnyezetet a kultusz által igényelt szükséges határon túl. 28. A templom keleti felén több helyen is előforduló, nagyjából azonos mélységig visszabontott hasábköves alapozások kialakítása, valamint a templom főtengelyétől eltérő iránya feltehetően a templom megépítése előtt itt álló épületek hely-, szög-, illetve nagyságrendi viszonyait tükrözi. 29. Henszlmann i.m. 201. 30. Az egymást feltételező, ill. az építészetben alkalmazott és általánosan követett elvek szerint egymáshoz logikai megfontolások alapján szükségszerűen csatlakozó elemek zárósíkjainak építészeti kialakítása valószínűsíti, hogy eredetileg mind a kanonoki kórus-, mind pedig a déli osztófal által elkerített terület nyugati zárósíkja a későbbi átépítések miatt megszűnt korai szerkezeti rendszer valamely itt álló elemének tengelyéhez igazodhatott. 31. Lásd a 9. számú jegyzetet. 32. Természetesen a történet lehet pusztán toposz. A két kiemelt fontosságú sír közül az egyik - neveaeteaeii herceg urja ugyanakkor ténylegesen olyan kialakítású, hoav elfogadhatónak tűnik az a feltételezés miszerint a Hartvik által elbeszélt történet valós technológiai problémát tükröz. 33. Mezey i.m. Lásd még a 17. számú jegyzetet. 34. Valószínűnek tűnik, hogy a a sír kultusz környezetének egyre nagyobb sugarú koncentrikus körök mentén történő bővítésével a sírhoz kapcsolódó funkciók helyét és számát többször is módosították. Az áthelyezések miatt felszabaduló helyek esetenként új funkciót kaphattak. Erre utal a főszövegben az „oltár?, epitáfium?" jelölés, amellyel csupán arra kívánok rámutatni, hogy amennyiben a pillér mellett eredetileg oltár állt, úgy annak a későbbiekben tőle délre megépült pódiumra való áthelyezése után is gondoskodni kellett a pillér nyugati, tagozatlan síkjának valamely egyéb funkcióval való takarásáról. 35. A templom járószintjeit általános helyeken még a pillérmagos periódusban is főleg terrazzóból alakították ki. A szóban forgó alap-köpenyezéstől keletre, valamint a kanonoki kórustól délre a korábbi terrazzó burkolatokon megfigyelhető vékony, meszes habarcsrétegek alapján ugyanakkor feltételezhető, hogy egyes kiemelt helyeken már ekkor áttértek a viszonylag vékony lapburkolatok alkalmazására. A későbbi járószint emelkedésekkel egyidejűleg ezeket az értékes járószint elemeket feltehetőleg kiemelték, hogy egy magasabb szinten azután ismét lerakják azokat. 36. Mivel a Henszlmann által említett oszloptöredéket nem ismerjük, így a megadott kormeghatározás helyességét sem tudjuk ma már ellenőrizni. 37. Azért „csak" eddig, mert itt éri el a D2. jelű lépcső burkolatlan szintjét, törtköves magja azonban folytatódik egészen a Dl. jelű lépcső 109.86 síkjáig.