F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Tamási Judit: Régészeti maradványok – „in situ” megőrzés. Az ICAHM nemzetközi konferenciája Montréalban, 1994. II. rész

KITEKINTÉS 97 Tamási Judit RÉGÉSZETI MARADVÁNYOK - IN SITU MEGŐRZÉS Az IC AHM nemzetközi konferenciája Montrealban, 1994. n. rész Az ICAHM „Régészeti maradványok - ín situ megőrzés" címmel megrendezett nemzetközi konferenciájának résztvevői az alábbi emlékek meglátogatása során szerezhettek tapasztalatokat a konzerválási és műemlékhelyreállítási gyakorlatról Montrealban és környékén: Montréal, Pointe-à-Callière, Régészeti és Történeti Múzeum Montréal Régészeti és Történeti Múzeuma 1992-ben nyitotta meg kapuit. Tulajdonképpen négy épületből áll; a főépület a megnyitásra készült el, s néhány régebbi építményt is integráltak az együttesbe. Ezekhez járul még a Place Royal alatti „régészeti kripta" ( 1. ábra). A kutatók és a kiállításrendezők akkurátusságát érzékeltetendő érdemes a főépület, az ún. Eperon (a.m. sarkantyú) alatti rész történetét pontosan nyomon követni. Alatta húzódik Montréal első katolikus temetője, az alapítók nemzedékének nyughelye, bár a városalapító Paul Chomedey de Maisonneuve-öt magát nem itt helyezték örök nyugalomra. Fennmaradtak az írásos források arról a 38 személyről köztük két megkeresztelt indiánról -, akiket 1643 és 1654 között ide temettek. A fenyőfakoporsós sírokat feltárták, és a vázakat kiemelve a sírgödröket egy üvegfal mögött „in situ" bemutatták. 1654-ben a temetőt egy az áradástól kevésbé fenyegetett helyre költöztették, területe 1688-ig lakatlan maradt, a szulpiciánusok birtokolták. Ok adtak át egy földdarabot Montréal harmadik kormányzójának, Louis-Hector de Callière-nek, aki itt építette fel házát (1684); innen a hely és a múzeum elnevezése. 1796-ban Antoine Papineau kádármester és kereskedő vásárolta meg a terület egy részét, és három évvel később a temetőről mit sem tudva építette fel rajta házát, illetve raktárát. Az ehhez tartozó és a sírokat átvágó emésztőt feltárták és az utóbbiakkal együtt eredeti állapotában konzerválták. Tőle Piene Berthelet szőrmekereskedőhöz került az objektum, ugyancsak vétel útján, aki lebontatta azt, és a helyén 1816-ban immár kőből emeltetett egy üzlethelyiséget. Ezt halála után örökösei Andrew Shaw-nak adták el (1831), aki hamuzsírraktárrá alakíttatta át. Tőle vásárolta meg 1858-ban a Királyi Biztosítótársaság (Royal Insurance Company), amely újból lebontatta, és helyén John William Hopkins építésszel egy a térbe simuló, háromszögletes alaprajzú székházat építtetett, a háromszög csúcsában, a szimmetrikus épületszárnyak metszéspontjában emelkedő toronnyal (1861). A szóban forgó objektum