F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

Az egykorú források adatait összegezve valószínűsíthetjük, hogy a Nagyboldogasszonyról elnevezett templomban fennállásának 600 éve alatt mintegy 15 királyt, kb. 7-9 királynét, 6 királyi herceget, 1 hercegnőt, valamint ismeretlen számú családtagot, összesen tehát legkevesebb 31, az uralkodóházhoz valamilyen rokonsági fokkal kapcsolódó személyt temettek el.

6 Az eddigi ásatások során a templom területén belül ismertté vált sírok közül 38 sír épített, 40 sír (ebből 28 az ún. „Ulászló sír" körül) pedig föld-sír volt, utóbbiak száma azonban a bolygatott csontvázrészeket is figyelembe véve, ennél jóval több lehetett. (1. ábra) Ezek az adatok önmagukban is érzékeltetik, hogy a királyi temetkezések mellett, számos egyházi- és világi méltóságnak a templomban történő temetkezésével is számolnunk kell. A 38 épített sír közül egy az apszisban, helye és szintadata

7 alapján megelőzheti a templom építését, két másik (egy a templom délkeleti sarkához közvetlenül csatlakozó külső sírkápolnában, egy attól néhány méterre nyugatra, a déli fal külső síkja mentén feltalált sírládában) pedig kívül esik a szorosan vett Szent István-kori templomon. Az István-kori templomon belüli 35 db épített sír különböző szempontok szerinti csoportosítása számos új adattal gazdagíthatja eddigi ismereteinket. A különböző szempontok közül - mint pl. a templom területén belül elfoglalt hely, a szintadat, a befoglaló méret, az anyag, a sírlezárás módja, a környezettel való viszony, valamint a sír-fenntartás határozott igényének kérdése, - jelen tanulmány csupán ez utóbbival, a sír-fenntartás határozott igényének kérdésével kíván foglalkozni. Feltűnő, hogy a 38 épített sír közül csak két sír esetében mutatható ki fenntartásuk határozott igénye, s a folyamatos gondoskodásról tanúskodó nyomok arra utalnak, hogy e sírokat kultuszhellyé formálással kapcsolták környezetükbe. A többi 36 sír - egy-egy bővítéstől eltekintve - gyakorlatilag építés kori állapotában maradt ránk. Mivel a forrásokból ismert temetkezések közül is csupán két személy, a szentté avatott István király és Imre herceg esetében várható el a temetkezés után a sír, illetve a sírkörnyezet gondozása, sőt esetenként nagyobb mértékű megváltoztatása, az alábbiakban részletezett bizonyítékok alapján kézenfekvőnek tűnik a fenti síroknak e két személy temetkezési helyével való megfeleltetése. Az István királyénak tulajdonított sírhelyet a főhajó közepén Kralovánszky Alán találta meg 1970-72-ben. (1. ábra/Szent István sír.) A sírról illetve sírkörnyezetről készített első rekonstrukciós javaslatok is az ő nevéhez fűződnek.

8 Az azóta eltelt időszak kutatásai ezen rekonstrukciós javaslatokat ugyan több ponton módosíthatják, de az alapvető munkahipotézis mindmáig változatlan maradt: a krónikás szerint a „templom közepén" (in medio domus) fehér márvány kősírládában földbe helyezett király sírja

9 azonosnak tekinthető az 1970-72-ben valóban a főhajó közepén megtalált sírhellyel. Részletesebben kívánok ugyanakkor szólni a másik kiemelt fontosságú sírról, melyről beható elemzés mindezidáig nem látott napvilágot, holott az egyes részeiben még felépítményében is meglévő sír építészeti elemzése kihathat az István sír egyes részleteinek megértésére is. A sír az 1970-es ásatáson az 1/1. sorszámot kapta, így e tanulmány a továbbiakban ezt a jelölést követi. (1. ábra/Szent Imre sír)

10