F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

2. Székesfehérvár, Nagyboldogasszony prépostsági templom. Észak-déli metszet Imre herceg sírján keresztül. 1997. Rajz: Szabó Zoltán Az III. sír és környezetének alakulása a kora Árpád-korban A sír a főhajót a déli mellékhajótól elválasztó egykori árkádsor sávalapozásában található (1. ábra), az apszis indításától mintegy 7 m-rel nyugatra. E korai árkádsor ismeretlen méretű, anyagú és elhelyezkedésű elemeit az Árpád-kor egy későbbi időszakában elbontották, hogy helyükön alakítsák ki a templom általunk is jól ismert, hét pillérpárral tagolt új szerkezeti rendszerét. Ez utóbbi periódust képviselik a láthatóan számos átépítés nyomait őrző pillérek legbelső, keménymészkőből faragott magjai. Mivel építésük bizonyíthatóan nem köthető ismert személyhez, az általuk képviselt kort a továbbiakban pillérmagos periódusként jelöljük. A tanulmány során alkalmazott pillérszámozás a kialakult gyakorlatot követi: a nyugat felé növekvő sorrendben számozott pillérek közül a szentélyhez legközelebb eső pillér kapta a P.I. sorszámot. (1. ábra/P.I.->P.VII.) A következőkben vizsgált 1/1. sír a ma P.I. és P.II. sorszámot viselő pillérek között található. Az 1936-ban feltárt sírról az első leírás a Székesfehérvári Szemlében jelent meg 1937-ben.

11 Néhány évvel később Dercsényi Dezső foglalta össze az ásatások végleges eredményeit.

12 A sírról nem tesz említést, ám a könyvének végén szereplő ásatási alaprajzon szerepel a sír kontúrja, és megvannak azok az egykori fotók is, melyeken jól látszik a sír 1936-os állapota.

13 Az 1970-72-es ásatáson ismét feltárt sírból sem régészeti, sem pedig embertani maradvány nem került elő. A sír két jól elkülöníthető részre bomlik (2. ábra).

14 Fontos hangsúlyozni, hogy az alsó részt, a tényleges sírt (2. ábra/SA) láthatóan már a sávalap megépítésekor belefoglalták az alapozásba, mert a sírüreget nem később termelték ki, mint a XVI/1. számú sír esetében (1. ábra), ahol a kitermelés egyenetlenségeit téglával pótolták, hanem a sír egy szabályos, az alapban már építéskor tudatosan kihagyott kb. 60 cm mélységű üreg (a sírfenék a 108,82 afm.

15 értéken található), mely üreg határoló síkjait alkotó kváderkövek mind anyagukban, mind méretükben, mind pedig elhelyezkedésükben megfelelnek a sávalap egyéb helyein mért kősorfektetés viszonyainak. A 235 x 85 cm alaprajzi méretű sír (3. ábra) már az elmondottak alapján is a templom legkorábbi sírjai között tartható számon. Lefedését jelenleg azok a kb. 20 cm vastag fehér mészkőlapok adják (2. ábra/FMT), amelyek nem csak közvetlenül a sír