F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Horváth Edina: DOCOMOMO IV. nemzetközi konferencia

1. Sliac, gyógyszálló. Rudolf Stockar, 1925-1931. Kerti homlokzat. 1996. Fotó: Horváth Edina Az első nap délutánján a konferencia címadó gondolatával összefüggő elméleti előadások hangzottak el. A német Helmut Lethen „A modern mozgalom határainak megtalálása", a szlovák Dana Borutova „Modernizmus Közép-Európában: ennek háttere, kölcsönös viszonyai és megnyilvánulási formái", Fabio Grementleri Argentínából „Előre a MoMo építészeti kultúra reintegrációja felé", a francia Gerard Monnier „Építészettörténeti kritika a modern mozgalom egységének eszméjéről", az egyesült államokbeli Carla Yanni „Univerzalitás az időben: a modernizmus előtörténete" címmel foglalta össze kutatásainak eredményét. Az „Építészettörténet" témakörben Ferkai András volt az első előadó. Előadásának egyik érdekessége az volt, hogy egyedül ő elemezte a kor építészetét az Adriától a Balti tengerig. Bár így Magyarország építészetéről kevesebb szó esett az idő rövidsége miatt, de átfogó képet adott a régióról, amely Nyugat és Kelet között a maga által kijelölt utat járta végig. A háború után alakult államok különböző alapokról indulva jutottak el arra a fokra - szoros összefüggésben a szociális fejlettséggel a gazdasági és kulturális feltételekkel -, ami a MoMo építészetben is kifejezésre jutott. A kor legfontosabb feladata a szociális lakásépítés volt, ami csak az állam, a helyi vezetés vagy a magántőke segítségével valósulhatott meg. Ezen a területen Németország, Csehország és a Szovjetunió tűnt ki a MoMo építészetben. Törökország és Észtország mint új nemzetállam a modern építészetet modernizációs prog-