F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Horváth Edina: DOCOMOMO IV. nemzetközi konferencia

ramja részének tekintette. Ott azonban, ahol ezek a lehetőségek nem álltak fenn, a MoMo csak elszigetelt példákban létezett vagy átlagos épületekben, kompromiszszumok által eltorzítva valósult meg. A modern építészet jelentős kihívást jelentett különösen a I. világháború után alakult nemzet-államok részére, mert az új kormányok nemzeti stílus kialakítását szorgalmazták. A MoMo-t a legtöbb esetben radikális fiatal építészek képviselték a historizmust és nemzeti stílust erőltető konzervatív intézményekkel szemben. A harmincas években a modern stílus szigorú irányzata azonban lassanként felengedett és egyre inkább a nemzeti jelleget öltött. Az előadó véleménye szerint ezek a nemzeti „elhajlások" a MoMo legfontosabb jellegzetességei, ezzel is életrevalóságukat és létjogosultságukat bizonyítva. Számos kérdést kell azonban még megválaszolni: hova sorolhatók azok az országok, ahol a MoMo nevében csak felszínes modern, vagy modem, Art Deco és klasszikus elemet vegyítő alkotások jöttek létre? Ha a szigorúan vett modern mozgalomhoz nem sorolhatók ezek az épületek, akkor számos, különösen kelet-európai országban igazából nem beszélhetünk modern építészetről. Továbbá szabad-e a periférián levő országok építészetére ugyanazt a feltételrendszert alkalmazni, mint az avantgárd épületekre? Az előadó megkérdőjelezte a „univerzalizmus"-t, mint a modern mozgalom egyik alapelvét. Szerinte elkerülhetetlen ennek a kérdésnek a megvitatása, és remé2. Sliac, gyógyszálló. Rudolf Stockar, 1925-1931. Lépcső a szálloda és az éttermi szárny között. 1996. Fotó: Horváth Edina