F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Tamási Judit: Régészeti maradványok – „in situ” megőrzés. Az ICAHM nemzetközi konferenciája Montréalban, 1994. II. rész

6. Montréal, Régi kikötő, a 2. számú siló (1912) in situ konzervált maradványa. 1978-ban lebontották, 1992-ben feltárták és konzerválták. 1994. Fotó: Tamási Judit Első lépésben a gabonasilókat és a barakkokat bontották le, valamint a vasúti vágányokat szedték fel; a silók maradványait in situ konzerválták és bemutatták (6. ábra). Az ásatások tulajdonképpen párhuzamosan folytak a beruházásokkal. A beavatkozást minimalizálni igyekeztek, a helyreállítás alapvetően az in situ maradványokra épült. A Régi Kikötő szimbóluma a Harangtorony, amelyben obszervatóriumot és információs központot rendeztek be. Az egész érintett területen egy újonnan kialakított korzó húzódik végig, és a sétányokon összesen kb. 30 olyan értelmező feliratokkal és rajzokkal ellátott történeti objektum található, amelynél a látogatónak érdemes megállnia. Három móló megerősítésére is sor került (7. ábra); a sétahajók ma ezekről indulnak. Kiásták és újból vízzel töltötték fel a betemetett medencéket, rendbe hozták az egykori rendőrőrsöt és a hűtőraktárt. A Lachine-csatornát már 1929-ben nemzeti történelmi emlékhellyé nyilvánították. Minthogy a Szent Lőrinc-víziút megnyitásával (1959) funkcióját vesztette, az 1960-as években több részletben feltöltötték, 1970-ben pedig teljesen lezárták a hajók elől, s csak 1992-ben nyitották meg újra. A kikötő egészével párhuzamosan csaknem 1 km-es szakaszát állították helyre az 1879-es állapotnak megfelelően, a két zsilippel és a nyolc fa zsilipkapuval együtt; ezek ma is működőképesek, a konferencia vendégei keresztülhajóztak rajtuk (8. ábra). A helyreállítást ásatás előzte meg. A kőépítmények esetében a 19. századi falazatokat újították fel; a zsilipkapukat újonnan kellett elkészíteni, de ehhez is az eredetinek megfelelő anyagot (fa) választottak,