F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Tamási Judit: Régészeti maradványok – „in situ” megőrzés. Az ICAHM nemzetközi konferenciája Montréalban, 1994. II. rész

és az eredeti hornyokat és szerelvényeket felhasználva illesztették őket a régiek helyére. Montréal, Champ-de-Mars városi park A területet egy hűbérbirtok részeként 1658-ban adományozta el a városalapító Maisonneuve. Ezt követően különböző egyházi és kormányzati intézmények tulajdonában volt, de már 1889-től Montréal városa használta, amely 1974-ben meg is vette azt a kanadai kormánytól. Történeti jelentőségét az adja, hogy itt húzódott egykor Montréal 18. századi városfalának egy szakasza. Az 1713 és 1744 között emelt kőfal 3,4 km hosszúságban vette körbe a várost; 14 bástya is csatlakozott hozzá. A 19. század elején rombolták le, s a Champs-de-Mars-t ezt követően folyamatosan beépítették (jezsuita konvent, elpusztult 1803-ban; presbiteriánus templom, 17921905; bíróság, 1800-1844; börtön, 1806; városháza, 1879; két törvényszéki épület, 1856, illetve 1965). A közöttük megmaradt nagy köztér a 19. században sétányként, korzóként, találkozóhelyként, a 20. században először piacként, majd parkolóként szolgált, míg a város tervbe nem vette a területrendezést. Erre 1986 és 1992 között került sor azon döntés nyomán, hogy egy városi parkot alakítsanak ki itt. Rögtön megkezdődtek az ásatások, s a város még ugyanabban az évben (1985) tervpályázatot írt ki a helyreállításhoz. A nyertes terv az egyszerű konzerválásnál valamivel tovább lépett; fő jellemzője az volt, hogy a városfal maradványait beillesztette a koncepcióba. Emellett köztérként, tehát (egyik) eredeti funkciójában őrizte meg a Champs-de-Mars-t. Az erődítésfalak és az őket elválasztó árok in situ maradványai jó egy méterrel mélyebben találhatók, s így mintegy ket7. Montréal, Régi kikötő, a helyreállított mólók egyike. 1994. Fotó: Tamási Judit