F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Tamási Judit: Régészeti maradványok – „in situ” megőrzés. Az ICAHM nemzetközi konferenciája Montréalban, 1994. II. rész

3. Montréal, Pointe-à-Callière, Régészeti és Történeti Múzeum. A látogató a számítógéptől kér információkat az in situ épületmaradványokról. 1994. Fotó: Tamási Judit lálhatók a padlóba süllyesztett tárlók); itt nyílt egykor az erődítés piaci kapuja. Az egyes falszakaszokat számok jelölik, amelyekhez magyarázó ábrák tartoznak. Az egyébként impozáns megoldások közül némileg kirí a jelenleg is élő köztér alatt húzódó betonfödém csupaszon hagyott szerkezete. A falmaradványok legnagyobb ellenségei ma a felszivárgó nedvesség és az ennek hatására rajtuk kicsapódó sók. A városfalakhoz hátul (azaz a Piactér mellett) különböző épületek simultak, amelyeket levéltári források segítségével pontosan azonosítani lehetett. Mindenekelőtt az őrség házairól van szó, de köztük volt például a királyi raktáros háza is. 1798-ban a német származású Jacob Wurtële vette meg azt a területet, ahol egy olyan épület állt, amely először az őröknek, aztán a királyi raktáraknak, végül a királyi pékségnek adott helyet. Miután a hatóságok arra kényszerítették, hogy bontsa le, 1802-ben fogadót építtetett a helyén. Ennek alapfalai szintén a városfallal együtt láthatók. A Vámház építésével (1836) egyidejűleg bontották le egy másik épülettel egyetemben, hogy helyet csináljanak egy köztérnek. Ezen a Vámház téren egy szökőkút is működött, amely a teljes 19. századi vízvezetékrendszerrel együtt ugyancsak bemutatásra került. A „régészeti kriptában" minden egyes épületmaradványhoz egy a turisták által kezelhető videó is tartozik, amely a képernyő érintésére kapcsoló monitorral hozható működésbe, s természetesen - mint Montreálban minden múzeumi felirat - két-