F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Borossay Katalin: A műemlékek nyilvántartása Franciaországban

Borossay Katalin A MŰEMLÉKEK NYILVÁNTARTÁSA FRANCIAORSZÁGBAN 1995. szeptember 25. és október 6. között részt vettem „A műemlékek dokumentálásának és nyilvántartásának technikái" című továbbképzésen. Ez a mostani két hét az első fele volt annak a programnak, amelyet az Európa Tanács hirdetett meg az európai országok műemléki nyilvántartásaiban dolgozók tapasztalatcseréje céljából, illetve azért, hogy elősegítse a nyilvántartások nagyjából azonos irányú továbbfejlődését. A képzés házigazdája a párizsi székhelyű Ecole Nationale du Patrimoine volt. A résztvevők Európa kb. 20 országából jöttek, általában egy országot egy szakember (építész, művészettörténész, régész) képviselt. A szervezőbizottság tagjai az ENP, a Royal Comission on the Historical Monuments of England (a jövő évi házigazda), a Getty Trust és az Európa Tanács vezetői, illetve megbízottjai közül kerültek ki. A program a következőképpen épült fel: két bevezető párizsi nap után a jelentkezési lapon előzőleg feltüntetett témaválasztás alapján (19-20. századi építészet, városépítészet, falusi építészet, ipari építészet) a résztvevőket négy csoportra osztották, és egy hétre elküldték Franciaország négy különböző regionális műemlék-nyilvántartási központjába. Jómagam a Bretagne-i csoportba kerültem. Rennes-ben, Dinard-ban és Saint-Malóban dolgoztunk. Ezt követően a képzés két összegző-értékelő párizsi nappal fejeződött be. A Párizsban töltött napok előadásai közül számomra a legérdekesebbek azok voltak, amelyek a francia építészeti gyűjtőszótár (thesaurus) és az Egyesült Államokban készülő többnyelvű változat szerkesztéséről-munkálatairól szóltak (Jean-Marie Perouse de Montclos, Susanne Warren). E szótárak készítése a számítógépes adattárolás- és feldolgozás elterjedésével szoros kapcsolatban áll; a számítógép megkövetelte egyértelműség teszi szükségessé azt, hogy egy építészeti jelenségre egy és csak egy szót használjunk, pontosan körülhatárolt jelentésmezővel és fel nem cserélhetően. Ugyanilyen fontos a további munka szempontjából, hogy a különböző adatfelvételi segédletek (felvételi lapok, épületleírások, számítógépes programok) azonos, a szótárban szereplő szókészlettel dolgozzanak. Az így összeállított szótár adaptálása idegen nyelvekre természetesen számos újabb problémát is felvet: mi a megoldás például abban az esetben, ha egy bizonyos szót egy adott területen egy bizonyos jelenségre alkalmaznak, más területen viszont egészen másra; hogyan lehet - vagy egyáltalán érdemes-e - megkeresni vagy megalkotni olyan terminusok megfelelőit, amelyek elszigetelten létező építészeti jelenségeket írnak le. Bretagne-i tartózkodásunk vezérmotívuma a századvégi-századeleji breton tengerpart villaépítészete volt, ezzel együtt a múlt század kis településeinek ki- és öszszeépülése egyetlen nagy üdülőövezetté. Francia kollégáink jól átgondolt, tagolt munkatervet állítottak össze számunkra, melynek megvalósítása során lépésről-lé-