F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

MŰHELY - Csengel Péter - Gere László: Előzetes beszámoló a városlődi karthauzi kolostor kutatásáról

kőkeretes fülke a templom déli falában, az itt ásott csatornaárokból faragványok - boltozati elemek - és padlótéglalapok jöttek felszínre. 24. Már az 1994. évi ásatás is egyértelműen bebizonyította, hogy a templom körül a kolostornak olyan jelentős romjait rejti a föld, hogy bárminemű vízelvezetés csak a terület feltárása után oldható meg. A kolostor feltárása után mintegy 1,5 méterrel lejjebb kerülne a járószint, ami lehetővé tenné a templom falainak kiszáradását. 25. A két réteg egykorúnak tekinthető, hiszen a beszakadt boltozat előkerült bordaelemei mindkét rétegben fellelhetők voltak. Bizonyosan az. itt álló épületek összeomlásának, majd a törmelék egyenletes elterítésének rétegeit találtuk meg. 26. A homokkőből és bazalttufából faragott, kétszer hornyolt bordák vörösre festettek voltak, ugyanitt került elő a címerpajzsba foglalt, gótikus formájú kulcsokat ábrázoló zárókő is. 27. A padlólapok mérete 20 x 20 cm volt, és a templomfallal párhuzamos irányba rakták le őket. 28. Keltezése a 15. század második felére tehető. 29. A két ajtó között 128 cm a távolság. 30. 8,47 m-re a barokk kaputól. A fülke padlószinttől mért kávamagasága 70 cm. 31. Nem zárható ki ezek Anjou-kori eredete sem, de figyelembevéve, hogy ez a padlószint már a kerengő második padlószintje, elképzelhető, hogy a liliomos téglák később készültek. 32. Méretük eltér a 2. padlószint tégláiétól, 20 x 14 cm-es lapokból áll. 33. A további kutatásoknak kell majd választ keresnie a részletében már feltárt káptalanterem előzményére, valamint beilleszteni ezek korát a kolostor építésének kronológiai sorrendjébe. A feltárt káptalanterem építése feltételezésünk szerint a 15 . század végére helyezhető. 34. A fent leírt objektumhoz szorosan kapcsolódik - azzal azonban egybe nem épült - egy, falsíkjában egyenetlen felületű, 4,4 m hosszú, tömör kőfalazat. Ennek a falazatnak a keleti síkja megközelítően egybeesik a lábazati párkány síkjával. 35. A leletek közül mégis figyelemre méltó egy gótikus ablak osztósudarának két töredéke, valamint néhány fehér, sárga, barna és zöld mázas tetőcserép töredéke is. Ez utóbbiakkal kapcsolatban ismét vissza kell utalnunk a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum gyűjteményében található, 1500 és 1520 között készült triptichon lövöldi ábrázolására. Vitathatatlan, hogy ezen ábrázolások hitelessége erősen kétséges, esetünkben azonban érdekes egybeesést jelent, hogy a kép a templom északi oldalánál egy díszes, mázas tetőcserepekkel fedett épületet ábrázol. 36. Ugyancsak a Germanisches Nationalmuseum gyűjteményében őrzik a nürnbergi karthauzi kolostor 18. században készült alaprajzi felmérését. Munkánk során - noha a két kolostor között semmiféle építési kapcsolatot nem látunk - ezt az alaprajzot használtuk. Véleményünk szerint a legtisztábban mutatja a karthauziak által követett típustervet, továbbá - eddigi feltárásaink csekélysége ellenére - úgy tűnik, több azonosság is mutatkozik. 37. A fedélszékben látható maradványokra már Eri István és Németh Péter is felfigyeltek, a templom kutatására azonban nem nyílt módjuk. 38. A középkori falazathoz anyagában jellegzetesen durva, sárga színű, erősen mészdús, nagy kavicstartalmú kötőanyagot használtak. 39. Téglaméretek: 23 x 17x4 cm, a köpenyfalban másodlagos felhasználásban elhelyezett gótikus téglák mérete 28 x 14x6 cm. 40. A barokk periódusban törtfehér színű, mészszemcsés, homokdús, kissé kavicsos összetételű szilárd kötésű habarcsot használtak. Téglaméretek: 28 x 7 x 15 cm. 41. Az első kettő egymástól való távolsága 1,20 m, a következő ablak pedig további 5,35 m-re keletre helyezkedik el. 42. A homlokzatnak ezen a szakaszán későbbi beavatkozás nyomai is láthatóak, így a barokk ablakok záradéka fölött, a második világháborút követően vasbeton áthidalókat helyeztek el, átvágva ezzel a 18. században elfalazott gótikus ablakokat. 43. Ennek meglétéről azonban csakis a templom belső terének feltárását követően lehet bizonyosat mondani. 44. Az. apró törtköves falazatot a 15. század végére vagy a 16. század elejére helyezzük. Tekintettel arra, hogy a szentélyzáródás homlokzatainak alsó szakaszára jellemző falazat, építőanyagában és struktúrájában is megegyezik a szentély déli oldalához épített kápolna köpenyfaláéval, elképzelhe-