F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

MŰHELY - Koppány Tibor: A pápóci Szent Mihály-kápolna kutatása és helyreállítása

6. Pápóc, Szent Mihály-kápolna. A rekonstruált földszinti alaprajz. Rajz: Koppány Tibor-Koppány Tiborné hogy a lábazat és a fejezet is részben átfaragott, az egymás melletti darabok nem illeszkednek egymáshoz. A kapu kövei között levő habarcs eltérő volt a négy karéj téglafalainak habarcsától. Mindezek alapján vált világossá, hogy a déli kapu egész bélletes keretezése utólag került mai helyére, az ott másodlagos elhelyezésű. Megerősítette ezt a belső kapukávák letisztítása, amelyből kitűnt, hogy magát a kapu nyílását utólag törték a déli karéj falába. Az áttörés nyomán a tört felületű kávát lapjára fektetett téglákkal alakították síkra, s ezek a téglák 18. századiak voltak. A köztük levő habarcs és a kapuzat külső vakolása a bélletes kapu kövei között találttal volt azonos, amely így barokk korinak minősült, a teljes vakolással együtt. A kávák belső felületeinek kutatása során az is kitűnt, hogy a 18. századi belső vakolás a földszinti téglaburkolat alá nyúlt. A burkolatnak a küszöb mögötti kis szakaszát felbontva, mintegy tíz centiméterrel mélyebben került elő a barokk vakoláshoz tartozó, 18. századi, homokba fektetett téglaburkolat. Tovább mélyítve, a jelenlegi padlóvonal alatt 28-30 cm-es mélységben sikerült megtalálni azt a vékony agyagtapasztást, amelynek tetején ott volt a 22 x 22 cm-es középkori téglaburkolat lenyomata. Ezek után a földszint belső felületeit borító, a legújabb korban kijavított, részben kiegészített barokk vakolat megbontása után nagy és összefüggő felületekben került elő a meszelés-szerű, egy-két milliméter vastag középkori vakolás. Az utóbbi alsó vonala a már említett vékony agyagtapasztás felett 4-5 cm magasságban sok helyen került elő, kihajló széllel. A középkori burkolat lapjai tehát 4-5 cm vastagok voltak. Az agyagtapasztás hiányzó részein téglatörmelékes építési feltöltés jelentkezett, amelynek alja, tehát az érintetlen talaj a legújabb kori padlószint alatt 45 cm mélyen jelentkezett. A fentiek alapján megállapítható volt, hogy a déli kaput ismeretlen építményből áthozott, bélletes kapukeret másodlagos elhelyezésével a 18. században alakították ki mai helyén, az eredeti darabok elég pontatlan és helyenként felcserélt összerakásával. A kutatásnak ezt az eredményét a kapuzat köveit restauráló és a két hiányzó oszlopot pótló Szakái Ernő szobrászművész is megerősítette. O hívta fel a figyelmet ar-