F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

SZEMLE - Baráti megjegyzések és kiegészítések Németh Péter írásához (Bóna István)

bevonhatatlan. Az első szolnoki föld-fa vár a tatárjáráskor elpusztult, a későbbiek során Szolnok már oppidum. 4. így válik érthetővé Salm Miklós 1550. évi jelentése, amelyet Németh Péter is idéz. Az akkori modern várépítők már nem voltak képesek felfedezni a korábbi vár nyomait. Ám mivel a 11-13. században még létezett a Castrum, annak nyomait csak a tűz, víz és építkezések tüntethették el. 5. Azt, hogy a mai szolnoki vár területén all. században laktak és temetkeztek, azt ugyanazon kötetben, amelyben NP dolgozata megjelent, a 149-150. lapokon bizonyítja Polgár Zoltán, aki a várban talált I. András és I. László dénárt ismerteti. 6. A vár területén már a honfoglalók temetkeztek (ezüst övveretek és rozettás lószerszámdíszek), ami önmagában nem sokat jelent, annál lényegesebb az a Verseghy utcában felfedezett templom-körüli temető, amelyet Kaposvári Gyula és Selmeczi László a várispánsági templomhoz tartozónak gondol. Selmeczi biztosan 11. századi bronz ereklyetartó keresztet is közölt a várból, innen vagy máshonnan. Mindezekkel szemben az erdélyi Désen nekem nem sikerült felfedeznem a korai ispáni vár nyomait és leleteit, nem is szerepeltetem Désvárat Erdély történetének egyik kiadásában sem. Meglehet, ez az én hibám. Elnézés lehet Tolna említése, ahol intenzív vagy nem intenzív várkutatásról nincs tudomásunk, magam csak azért helyezkedtem negatív álláspontra Tolnával kapcsolatban, mivel a korai ispáni várnak sem a helyszínen, sem korai oklevelekben nem találtam nyomát. Az viszont már alapos félreértés, hogy NP szerint hazai váraink előképét nyugati: frank-dán-nyugati-szláv favárakban látnám -, ezek többnyire vízzel körülvett cölöpfalú (paliszád-falú) kerek vagy ovális várak voltak, ilyen volt nálunk a 9. századi Zalavár, s ilyen lehetett Braslav-vára is. A magyar kazettás- és rácsszerkezetű gerendavárak eredetkérdésében nem foglaltam állást, most elárulom: nem kazár, s nem is nyugati eredetűnek tartom őket. A mi föld-fa váraink szerkezetileg-technikailag a korabeli cseh-lengyel-orosz várakkal, városokkal rokonok, nyilván hasonló szükségletek és fejlődés hívta életre őket, közeli rokon viszonyok közepette. Hogy hogyan, s hol, ez jövendő vizsgálatok tárgya. Hogy nem kazár eredetűek, az mindazok számára világos, akik valamelyest is ismerik a 9-10. században már túlnyomórészt faragott kő- és égetett tégla falú kazár várakat és városokat. Ha az elmúlt évtizedben magam is kazár eredetről írtam, csak azért tehettem, mivel nem a várásatásokat tanulmányoztam, hanem a történelmi elméleteket szajkóztam. Megismétlem, mivel NP is megismétli: szó sincs arról, hogy előtérbe helyezném a „nyugati impulzusokat", hiszen a 10. század közepe után ezek már csak a kőfalú építkezéseket érhették volna. Németh Péter is talált egy helyet, amelyet annak bizonyságául idéz tőlem, hogy a „pálfordulás" velem is megesett. Az Erdély története I. kötetéből (de miért az 1987-es második kiadást idézi, miért nem az 1986. évi eredetit? - tanácsom: még „későbbi" lett volna az 1988-as) idézett írásomról bizony szándékosan feledkeztem meg, mivel éppen ezzel az 1979-ben írott szöveggel fordultam szembe az 1989 karácsonyán megjelent, közel 10 évvel későbbi „rövid" Erdély történetében (v.o. munkám 6. oldalával). NP úgy nézte el a két munkát, mintha az idézet az utóbbi, általam is „fontosnak tartott" írásból származna. A szomorú igazság az (mi tagadás!), hogy