F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

SZEMLE - Baráti megjegyzések és kiegészítések Németh Péter írásához (Bóna István)

dolhatott bárki is. A „feudális" állam kialakulásának útjában álló törzsfők és/vagy nemzetségfők földvárait és birtokait drasztikusan „kisajátító" központi hatalom képzete az 50-es évek „politikai" terméke, ilyen szörnyűséget korábban még elképzelni sem tudtak. A „jövő érdekében" a törvényességet két lábbal tipró nagyfejedelem és király alakja csak abban az évtizedben születhetett meg, amelynek első felében Rákosi játszotta Gézát is - Istvánt is. Szabad legyen emlékeztetnem történészeinket arra, hogy egyetlen európai középkori állam sem így született, még a kievi orosz sem. A nagyfejedelmi-királyi hatalom mindenütt kiegyezett a hercegi-főnemesi-nemesi hatalommal, gyakran az utóbbi emelte maga közül maga fölé az előbbit, hiszen ez volt a kölcsönös érdekük. így történt ez nálunk is, fel kellett volna figyelni arra, hogy még a katonai erővel levert Koppány, Prokuj és Ajtony országa sem lett királyi birtok! Más kérdés, hogy az Árpád-dinasztia tagjainak (akik felettébb sokan voltak), rokonainak, kíséretének már a 10 század közepe táján az országot behálózó akkora birtokaik alakultak ki, amekkora páratlan volt a korabeli Európában, s a királyság idején is századokig biztosítani tudta a király és családja gazdasági és katonai túlsúlyát. Köszönöm Németh Péternek, amiért újból kiemelte azt a mondatomat, amelyben kifejtem, hogy egy vár létezésének legfontosabb tanúja (vagy inkább „kelléke"!) a várnép, amelynek meglétét temetőjük megnyitása bizonyítja, viszont sajnálom, hogy NP ugyanitt nem vette észre: mindezt nem hazai viszonyaink miatt hangsúlyoztam. Sorolom: Pozsonyt, Barsot, Zemplént, Bihart, Dobokát, Kolozst, Hunyadot, Tordát, Aradot, Csanádot, Kévét és Vukovárt 9. századi „premagyar" várnak hirdetik, holott valamennyinek ismerjük temetőjét. Azt is látjuk, hogy a 10. század második fele előtt egyiket sem nyitották meg, többségükbe a 10/11. század fordulójától kezdtek el temetkezni. Amit NP a várnépekkel kapcsolatban a továbbiakban kifejt, azt régészként aligha gondolhatja komolyan, tudniillik, hogy a várakhoz tartozó mind az 5-15 falu temetőit fel kellene kutatni, s ezekből visszakövetkeztetni a várak keletkezésére. A különböző vártípusok NP-től is megismételt ismertetéséhez bevallom: a minden tekintetben problémamentes ispáni várakkal (ilyen a kutatottak között nincs sok, talán egyedül Hont) egyáltalán nem foglalkoztam. Ungvár ügyében egyetértünk, az Árpád-kori ispáni várat valóban az Ung és Labore összefolyásának szögletében kell keresni, mivel a mai várudvaron végzett ásatás tanúbizonysága szerint biztosan nem az Anjou-kori vár helyén állott. A nagyon hasonló módon, a Tisza és a Zagyva öszszefolyásának szögletében létezett első Szolnok ügyében viszont nem érthetek egyet az NP bírálatában idézett saját dolgozata eredményeivel. Szabad legyen ellenérveimet pontokba sorolni: 1. A névadó Szónok ispánt megbízható 11. századi forrásra visszavezethetően ismerjük, 1046 szeptemberében a Kelen-révnél egy csónakban ő is életét vesztette, - a nominativusban álló személynév mindig a várak első ispánjára utal, lásd Pozsony, Győr, Bars, Hont, Borsod, Szabolcs, Bihar, Zaránd, Torda, Hunyad, Doboka, Bács, Csanád. Az erdélyi „Belső" Szolnokban nincs Szolnok helynév, késői várát Désnek fogják hívni. 2. Ha az 1075. évi oklevélben cives Zounukról és urbani Zounuk-ró\ olvasunk, az csak úgy lehetséges, hogy már léteznie kellett a Tiszánál egy civitaslurbs Zounuknak, akkor is, ha azt külön nem említi az oklevél. 3. Egy 12. századi hiteles okirat Castrum Zounuk-ot említ a mai Szolnok helyén, ennek ispánja volt, és főesperesség kapcsolódott hozzá. A vár létezése tehát kétség-