F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

ELMÉLET - Lővei Pál: A közelmúlt emlékeinek műemléki védelméről

Lővei Pál A KÖZELMÚLT EMLÉKEINEK MŰEMLÉKI VÉDELMÉRŐL A műemlékvédelem helyzetét - és ezzel szoros összefüggésben a műemlékvédelemben tevékenykedők közérzetét - számos tényező határozza meg. Alapvető szempont, hogy mi történik azzal az alig több, mint tízezer épülettel, amely jelenleg az ország hivatalos műemlékállományát alkotja, de az idő haladtával egyre fontosabb problémává válik az is, mit tudunk tenni a közelmúlt potenciális műemlékeinek körével. Ha minden más tökéletes lenne - távolról sem az -, egyedül ezen utóbbi kérdés is elegendő okot adna az aggodalomra. A 20. század - pontosabban a korszak első fele - műemlékeinek problémaköre, a műemléki védelem jelentős számú újabb épületre történő kiterjesztésének kérdése már negyedszázada időszerű. Előbb a Magyar Építőművészek Szövetsége, majd az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottsága javaslatára alakult témabizottság készített egy jegyzéket. Legtovább Budapest „jutott": a Budapesti Műemléki Felügyelőség 1976 decemberében emlékezetes kiállításon mutatta be az összegyűjtött anyagot, amelyből jelentős számú épület a műemlékjegyzékbe is felvételt nyert. A javaslatok időbeli felső határát 1950-ben állapították meg. Akkor „természetszerűleg nem szerepelhettek a védetté nyilvánítási javaslatban élő személyek alkotásai. Annak érdekében azonban, hogy figyelemreméltó értékeik el ne tűnjenek, ezekről egy kiegészítő jegyzék készült az építési hatóságok számára. Ennek alapján a műemlékvédelemnek módjában áll szakmai segítséget nyújtani a városkép értékeinek mentéséhez, megfelelő fenntartásához."

1 A historizmussal kezdődő időszak épületeinek műemléki szempontból való értékelésére („az elmúlt 100 év műemlékei") az Építési- és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a Győr-Sopron megyei Tanácsi Tervező Kisvállalat pénzügyi és szakmai együttműködésével, Winkler Gábor irányításával került sor az 1980-as években (a felmérésekből a műemlékvédelmi szervezeti különállás, meg talán a korábban már elvégzett munka okán Budapest kimaradt). Az építőtevékenység vázlatos, „a kutatás elindításához, illetve az épületvagyon nagyságának településenkénti megbecsülésére szolgáló" jegyzéke mintegy kilencven tételt tartalmaz az 1945 utáni évekből (ez ennél több épületet jelent, mert gyűjtőnevek - lakótelep, lakóházak, egyetem, gyár, stb. - is találhatók köztük).

2 A többség 1948 és 1955 közötti építési évszámú, csupán négy tétel való a hatvanas évekből. A felsorolásban szerepeltek például Callmeyer Ferenc (1928-), ifj. Dávid Károly (1903-1974), Janáky István (1901-1966), Károlyi Antal (1906-1969), Kelemen László ( 1919-), Korner József (1907-1971 ), Lakatos Kálmán (7-1958), Molnár Péter ( 1925-), Pintér Béla (1925-1992), Rácz György (1907-1988), Rimanóczy Gyula ( 1903-1958), Schall József (1913-1989), Szabó Árpád ( 1916-1991 ), Valentiny Károly (1916-), Zilahy István (1917-1993) épületei. Stílusmegjelölésként helyenként a „modern", a legtöbb tételnél a „szoc.-realista" olvasható. Két megye ki-