F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)
ELMÉLET - Lővei Pál: A közelmúlt emlékeinek műemléki védelméről
1. Nyíri István: Budapest, Autóbuszpályaudvar (V. Erzsébet tér), 1949. Szendrői Jenő stb.: Magyar Építészet 1945-70. Budapest, 1972. 114. Reprodukció: Galacanu Efstatia vételével a műemléki védelemre vonatkozó konkrét javaslatok is elkészültek 3 , ebbe az anyagba is felvételt nyert az ötvenes évek néhány épülete, de - talán a befejezetlenség miatt is - ezen gyűjtés kiértékelésére és javaslatainak megvalósítására, a műemlékjegyzék kibővítésére máig nem került sor - sajnos még a historizmus, a szecesszió és a két világháború közötti korszak emlékanyagát illetően sem. Az 1991-ben az utóbbi évtizedek műemléki helyreállításairól, azok építészeti képéről Horler Miklós által az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársainak szervezett kirándulássorozat és végül be nem fejezett vita során ismét felvetődött az ötvenes, sőt hatvanas évek legfontosabb épületei műemléki védelmének kérdése, és azóta ennek fontossága magánbeszélgetések során akár az Országos Műemlékvédelmi Hivatal legmagasabb vezetői szintjén is kifejezést nyert. Gyakorlatban azonban szinte semmi nem történt. Másfél évtizeden keresztül a Nyíri István (1902-1955) tervezte, budapesti autóbusz-pályaudvar (1. ábra) 1949-ben 4 emelt - műfajában országosan a legelső, típusteremtő - épülete (V., Engels, ma Erzsébet tér) volt a „legfiatalabb" magyarországi műemlék: 1977-ben nyilvánították azzá, de tekintettel a folyamatban lévő ügyintézésre, már az 1976-ban kiadott műemlékjegyzékben szerepelt. Védetté nyilvánítására a Budapesti Műemléki Felügyelőség kezdeményezésére, a már említett budapesti anyaggyűjtéshez kapcsolódóan került sor.
