F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

MŰHELY - Haris Andrea: Egy homlokzat várostörténeti tanulságai. A pápai református Okollégium

13. Pápa, református Ókollégium. Az egykori udvari szárny visszabontott falbekötései és boltozata. Fotó: Haris Andrea sának ideje, egy feltételezhető korábbi lakóház mibenléte az épületen belül. Az 1794-es leírás szerint, amely az új szárny felépülésekor készült, a régi épületben a középiskolai osztályok termei, a professzori lakás, az étkezők és éléstárak, valamint a konyha maradt.

45 A leírásból biztosan a konyha helye azonosítható az udvari szárny földszintjének első helyiségében, ahol még ma is megfigyelhető egy szabadkéményes tűzhely formai megoldása. Az épületegyüttes részletes és belső kutatása, továbbá az 1794-es és 1804-es leírások alapján elemezni lehetne a helyiségek pontos elhelyezkedését, közelebb lehetne jutni a 200 évvel korábbi mindennapi élethez: hol tanultak, hol laktak a diákok, merre volt a professzori lakás, a könyvtár vagy épp a börtön. Élettel lehetne megtölteni a falakat, legalábbis papíron. A múlt ilyen mérvű feltárása talán túlmutat a klaszszikusan vett építészettörténet keretein, de néhányunknak, akik - a helyszíni vizsgálatok eredményeit összevetve az írott forrásokkal - az épületek történetét kutatjuk, talán mégis ez az egyik legfontosabb feladat. Magam, aki egy évtizede Pápa város szerkezetével, utcáinak, telkeinek sorsával foglalkozom, ez az „ókollégiumi kis homlokzati darab" mégis mást, talán többet jelent. Az itt felmerült problémák végigkövetése nemcsak az adott telek, épület jobb megismerését jelentette, de fontos mozaikká vált a városszerkezet kialakulásának jobb megértéséhez, ugyanakkor bizonyítékot szolgáltatott az egyháztörténeti irodalomban eldöntetlen kérdésre: mikor települt vissza a kollégium Pápára a türelmi rendelet után.