F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)
MŰHELY - Sonkoly Károly: Egy újabb, középkori részleteket őrző lakóház Pécs belvárosában
zad végi díszítőfestések. Ez utóbbiak segítségével tudjuk datálni ezt az építési periódust. A jó minőségű, néhol freskó-szerű technikával készült réteg már eléggé rossz megtartású, néhol csak nyomokban volt megfogható. Mindhárom szobában, a feltárás során, az ablakok és az ajtók bélletein, faburkolatot imitáló, árnyékolt, szürke grisaille festés került elő. A helyiségek oldalfalainak alján ekkor alacsony, festett, szürke lábazatot készítettek, amelyet felül, díszlécet imitáló, vízszintes csíkok zárnak le. Az egykorú mennyezetfestések hiányoznak, mert a 19. században a holker alatti résztől újravakolták a szobákat, elpusztítva a falfestések felső részét is. Az emeleti 1. számú helyiségcsoport régi falain, az említett lábazat felett, selyemtapétát utánzó, tengerzöld alapon szürke, függőleges sávpárokkal - amelyeket fekete vonalak szegélyeznek - díszített festést tártunk fel (8. ábra). A legnagyobb alapterületű, kétablakos, keleti (3.) szoba oldalfalinak festése már csak nyomokban került elő. Sötétebb bordűr nagy, zöld színű mezőket kereteit a lábazat felett. Szerencsére a díszítőfestés egészen jó állapotban megmaradt a szoba nyugati oldalán, a korábbi ajtóból kialakított, s a 19. században eltakart falfülkében (9. ábra). A legérdekesebbre, egy, a fentiekkel egykorú, valószínűleg gyékényszőnyeg burkolatot imitáló díszítőfestésre a 2. szoba oldalfalain bukkantunk rá (10. ábra). Vakolatalapja meglehetősen jó állapotban volt, de a festést közvetlenül fedi egy 19. századi, erős, szerves kötőanyagú réteg. Ennek eltávolítása során nagymértékben roncsolódott a 18. század védi réteg. Az oldalfalak felső részének újravakolása miatt nem tudjuk, milyen volt a lezárása, és a sarkokban sem sikerült feltárni. A szoba keleti falának közepén nyíló ajtó bélletének szélénél csak egy keskeny, sötét szalag fut körbe. Ezt leszámítva, a megkutatott részeken a lábazat felett, az említett gyékényszövet-imitáció, mindenféle függőleges tagolóelem nélkül beborítja a falat. Mintázata sakktáblához hasonló, 6x6 cm-es kockákból áll, amelyekben 4-4, elemenként váltakozva, egymásra merőlegesen elhelyezett ecsetvonás jelöli a szövet szálait. Szürke alapon a szálak barnák. Némelyiken világos színű ecsetvonással megjelenítve a fényt, a festő térhatást igyekezett adni a „falburkolaf'-nak. A rusztikus jellegű díszítőfestés, ha feltételezhetően több áttételen keresztül is, a 18. századi preromantika figyelemre méltó emléke egy vidéki város polgári szobabelsőjében. Minden bizonnyal a kor kastélyaiban, a miénknél színvonalasabb városi házaiban gyakori, a természeti környezetet az épületbelsőbe átültető enteriőrök (kerti-, tájképes-, madaras szobák, stb.) 82 valamiféle, az egyszerűbb lakóháznak megfelelő derivációjáról lehet szó. Nem hagyható figyelmen kívül a rokokó, majd a preromantika korának kerti kisarchitektúra műfajában kedvelt, „természetes" anyagokból (fatörzsek, ágak, cölöpök, fakéreg, vesszőfonat, stb.) emelt kunyhók, remetelakok, stb. divatjának 83 esetleges hatása sem. Sajnos bővebb adatok híján - hiszen még a piktor nevét sem ismerjük 84 - nem tudjuk, mi vezette arra Gölöntsér György lakatosmestert, hogy a szentimentális korszellemtől megérintve(?) háza egyik szobáját ilyen, az ősi egyszerűséghez, a természethez való visszavágyódást sugalló, árkádiai módon díszíttesse. Elképzelhető, hogy ez a helyiség volt a ház urának fenntartott „remetelak", míg nejének a selyemtapéta mintás szoba (1.) jutott, s a keleti nagy szoba (3.) a fogadóhelyiség lehetett. 85 Sem a levéltári kutatások, sem a helyszíni feltárás nem jártak olyan eredményekkel, amelyeknek alapján rekonstruálni lehetne a ház 18. századi főhomlokzatát.
