F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)
MŰHELY - Sonkoly Károly: Egy újabb, középkori részleteket őrző lakóház Pécs belvárosában
A kapu ugyan megőrizte a középkori helyét, de a többi földszinti nyílásról - a későbbi átépítések miatt - szinte semmit sem tudunk. Az kiderült a falkutatásnál, hogy korábban az övpárkány a jelenleginél alacsonyabban húzódott. Az ehhez a periódushoz kapcsolható vakolatmaradványokon, alul fehér meszelés, ezen narancssárga, majd világosabb zöld, végül sötétebb szürkészöld színű festékrétegek kerültek elő. Az emeleti ablakok a jelenlegiekkel megegyeznek, leszámítva azt, hogy később, a dupla nyílászárók elhelyezésekor némileg beszűkítették őket. A század eleji fotókról 86 nem lehetett megállapítani, hogy kereteletlenek, vagy csak egyszerű szalagkeretük volt. Az emelet szélén habarcsból formált sarokarmírozás figyelhető meg. A főpárkány azonos a maival. Helyi analógiákból következtetve, ez az állapot lehet egy puritánabb, 18. század végi, emeleti homlokzatkialakítás, de az is elképzelhető, hogy egy 19. század végi tatarozás csupaszította le a házat. A Gölöntsér-féle birtoklás idejére tehető az udvari pincelejárat kőkeretének elhelyezése (földszint 6. és 7. számú helyiség közötti falban). Esetleg már ekkor megépült a telek hátsó részének keleti szélén az a keskeny, hosszú, boltozott műhely, amelynek maradványai ma is megfigyelhetők a szomszédos ház hátsó szárnyának falában. 1826-ban Gölöntsér György örökösei 87 a 253. számú házat 4660 forintért eladták Böhm János nyergesmesternek, 88 akit tulajdonosként hoz az 1828-as „regnicolális conscriptio" is. 89 1 844-ben már özv. Böhm Magdolna nevén szerepel az ingatlan, 90 amely 1851-ben is özv. Böhm Jánosnéé. 91 A házat ekkor az 1. klasszisba sorolják és 7 lakrészről (lakószoba) írnak. 92 A telekkönyv 1856-ban már a néhai Böhm Jánosné, született Bors Margit hagyatékáról ír, 93 amely ugyanezen forrásban, egy év múlva Keinberg Antalé és nejéé. 94 Az 1864-es összeírásban a „Ferencziek utcája" 3. számú ház tulajdonosa Keinberg Anna, aki az időközben megözvegyült feleség lehet. 95 Az új kataszteri felmérés alapján készült, 1865-ös, színezett birtoktérkép 96 a 39l-es helyrajzi számot kapott ingatlan telekformáját és beépítettségét precízen mutatja be (11. ábra). Ez megegyezik az 1991-es állapottal, leszámítva a hátsó, boltozott műhelyt, amelyet azóta már lebontottak. 97 Hiányzik a térképről a telek hátsó részén, középen álló, neogótikus stílusú, kis kerti pavilon (12. ábra), amely pedig ekkor már biztosan megvolt. A 19. század első felében építhették hűsölőnek. Datálását megnehezíti, hogy a lapos, hátul kontyolt nyeregtetővel fedett házikón semmiféle díszítés, tagozat sincs. A tömegformálás, a homlokzat- és a csúcsíves nyílások alakja még a korai gotizáláshoz látszanak kapcsolni az épülettípus eme érdekes és ismereteink szerint Pécsett egyedülálló példányát. 98 A főépület utcai, földszinti helyiségeit a 19. század közepén még lakószobáknak használhatták, mert boltozataikon (elsősorban a 3. helyiségben) ebből az időszakból több réteg, sablonnal készült, polikróm, ornamentális díszítőfestés került elő töredékesen. Hasonlókat az emeleten is feltártunk. Említést érdemelnek a földszinti 3. és az emeleti 2. helyiségek kései klasszicista, illetve korai historizáló (romantikus) stílusban, sablonnal festett középrózsái a boltozaton és a mennyezeten (13-15. ábra). Az utóbbi szoba oldalfalainak felső részén szép, sablonnal készített, a 19. század első felére-közepére tehető, festett frízt tártunk fel (16. ábra). Feketével árnyékolt, kék levelek között piros színű virágok hármas csoportjai láthatók. A szomszédos, két lakóhelyiségben (emeleti 1. és 3.) a 19. század második felére da-