F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - László Csaba: Adalékok Pannonhalma középkori történetéhez

seu pallatio regio...", PRT.III.370. A Storno-féle restaurálásról szóló beszámolók szerint Storno Ferenc találta meg a kaput, de teljes átbontására a mögötte lévő kápolnafalazat miatt nem vállalkozott. Egyes említések szerint Storno az itt talált hat vörösmárvány oszlop felhasználásával alakította ki a sekrestye mai, neoromán kapuzatát, más források szerint az oszlopokat a főhajó pilléreiből emelte ki. Most a kérdésben való elmélyülést meghagyván egy másik tanulmány témájául, csupán annyit jegyzünk meg, hogy megfigyelésünk tanúsága szerint Storno nem bontotta át teljesen a kaput, következésképpen az oszlopait sem tudta kiemelni és másutt felhasználni. Már csak azért sem, mert a 13. századi kapuzat oszlopai 11 cm átmérőjűek voltak, míg a neoromán kapuban lévők ennél vastagabbak. Azt csupán zárójelben említjük, hogy az 1859-es alaprajzon már befalazott kapuként szerepel a közel húsz esztendővel később „kibontott" Király-kapu. 25. A templombelsőben a - 13. századi falpillérekhez képest aszimmetrikus elhelyezkedésű - kapuzat jobb oldalán ma lévő pillérlábazat Storno-korabeli. Szétbontása nélkül semmi kutatásra nincs mód. Nem lehet kizárni hogy, miként a szentélybe az északi mellékhajó felől a falban felvezető 13. századi lépcsőnél megfigyeltük, itt is falépcső lehetett a fal elé helyezve. Megjegyezzük, hogy a kapu előtt az elmúlt hónapokban egy bolygatatlan sírt észleltünk, feltárására még nem volt módunk. A sekrestye felől, az egykori külső oldalon sem találtuk épített lépcső nyomát. 26. A gótikus boltozat felszámolására 1694-95-ben került sor. (PRT.IV.611.) Ekkor töltik fel a sekrestyét a mai szintre, a töltésbe a boltozati bordák, a gótikus padló töredékeit dobálva. Ugyanekkor falazzák el a gótikus ablakokat, kialakítván a mai, magasan lévő nyílásokat. Az ablakok parapetje magasan van, vélhetően az eléjük illetve alájuk került bútorzat miatt. Megjegyezzük, hogy a ma látható barokk bútorzat nem Pannonhalmára készült, a rend 19. század eleji visszaállítása után vásárolták a szekrényeket egy osztrák kolostorból. Ezt a rendi hagyományt igazolta a bútorok vizsgálata: a szekrények tagozatait megfaragták, hogy mai helyükre beférjenek. A középkori ajtó más pillérközben „nem fér el". A sekrestye-felújítás, a kapuzat kibontása során figyelhetünk meg újabb középkori részleteket, de ezekre a kézirat lezárása (márdus vége) után kerülhet csak sor. 27. Az alapozást Oros-kori falmaghoz építették, elbontva az oltár vagy apáti szék építményét. Az alaptesttel egyidős cölöplyukak mutatták, hogy ugyanekkor boltozatmegerősítésre is sor került. A megerősítés a diadalív előtti boltszakaszra vonatkozott, a szentélyeket újra boltozták, a főszentélyt egyúttal magasítva. A magasítás kvádersorai a külső homlokzatokon megfigyelhetők, a keleti és a déli oldalon egyaránt. 28. A 40 cm széles, 1,90 m hosszú, láda alakú koporsó rrűnimum 34 cm magas volt. A sarkain szegekkel összeerősített koporsóban fekvő testet szinte belepréselték a ládába. A sírban lévő helyzete alapján 1,7 m körüli férfiú lehetett. Az antropológiai szakvélemény alapján életkora 60 esztendő feletti volt. A vizsgálatot Ery Kinga antropológus végezte, ezúton is illesse köszönet. 29. Az ablakok újólagos összeállításánál az egyik szárkő fordítva került a falba, horonnyal kifelé. Az újjáépítéskor felfalazták a keskeny támpilléreket is. Ezek azon támpillérek, amelyek a 12. századi templom északi, külső támpülérei voltak, melyeket az 1859-es rajz is jelez. A kápolnasor mai formájában Poros István tervei alapján 1938-ban kialakított képét mutatja. Korábbi állapotáról semmi adatta] nem rendelkezünk. Itt jegyezzük meg, a folyosóról kettő keskeny ablak nyílott a templomba, ezek ma az északi gádorfalban - befalazva - láthatók. 30. A kápolnát Storno bontja el, helyére a ma látható neogótikus építményt emelve. A reneszánsz kápolna a 13. századi északi mellékhajó diadalívét támasztó támpillér és a késő gótikus sokszögzáródású Szent Benedek-kápolna közé épült, félköríves záródással. Ma csak a gótikus szentélyhez kapcsolódó falcsonkja maradt meg. Az építkezéseket 1507 környékére helyezhetjük, azon oklevél alapján, amelyben Ulászló király közli Tolnai Mátéval, hogy most nem adományozhatja neki azt a sómennyiséget, amelyet az egyház javítására kért, de amint lehet, teljesíti kérését (PRT.III.370.). 31. PRT.III.390. 32. Az altemplomi lejárók építésére PRT.IV.612. A sírkőre lásd a 3. jegyzetben említett Pannónia Regia katalógus, Nr. 366. A kripta betöltésére Storno restaurálásakor került sor. A kápolnáról csupán egy szót ejtve jegyezzük meg, hogy eredetileg északnak egy csúcsíves ablaka nyílott, mégpedig az oltárhoz közelebb lévő mai, neogót ablak helyén. 33. A millenniumi alkalomra készülő katalógus és tanulmánykötet már csak terjedelménél fogva sem lesz alkalmas erre a feladatra. A templomban, reményeink szerint 1997-ben folytatódó feltárások eredményeit is tartalmaznia kell a feldolgozásnak.