F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - László Csaba: Adalékok Pannonhalma középkori történetéhez

9. Pannonhalma, bencés apátsági templom. A tervezett 13. századi nyugati templomfal alapja a 17. század végén másodlagosan elhelyezett 13. századi pillérlábazatal. 1994. Fotó: Mihalik Tamás Az utolsó pillérpár vonalában egy, a főhajóban keresztben menő lépcsőt tártunk fel. A lépcsőt már elfedte az említett, Karner-féle járószint, és csupán a nyolckaréjos pilléralap emelkedett föléje. A kváderkövekből rakott lépcső és az alatta lévő nagyköves alapozás 13. századinak bizonyult. A kopott élű lépcsőfok közepén - a nyolckaréjos lábazat alatt - egy korábbi, mindössze 21 cm széles bázis lenyomatát figyeltük meg. A 13. századi lépcsőhöz futó egykori burkolatot már csak a habarcsnyomok és az aljzat mutatták. Tanúságuk szerint a lépcső mindössze 13-15 cm-t emelkedett a burkolat fölé. Bizonyos nyomok alapján nem zárhatjuk ki, hogy az Oros apát kori kórusalj szintje kettő lépcsőfokkal volt mélyebben, mint a lettner előtti oltár szintje, vagyis a templom hosszmetszetében négy, egyre emelkedő járószint jelent meg. Az ásatást a toronyaljra kiterjesztve, a kelheimi lapok alatt közvetlenül előkerült a 18. századi alaprajzról ismert apszis (12-13. ábra). A forrásvizi mészkőből durván faragott kőhasábokból álló falazat textúrája, habarcsa eltért minden, a hegyen addig megismert építmény anyagától. Az íves fal vastagsága 1,4 m, nyugati külső oldalának közepét egy 70 cm széles, a fallal együtt épített támpillér támasztotta. Az íves falazat nyugati, külső oldalához különböző korú téglaköpenyezések támaszkodtak, közöttük az alaprajzról ismert ferde támfal.

9 Az apszis belső olda-