F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - László Csaba: Adalékok Pannonhalma középkori történetéhez

10. Pannonhalma, bencés apátsági templom. A másodlagos helyzetű 13. századi pillérlábazat. 1994. Fotó: Mihalik Tamás Ián ugyanazon barokk járószinteket figyeltünk meg, mint a hajó területén. Az Oros apát-kori templom járószintje fölé az apszis belső oldalának közepén egy négyszögletes alapú falpillér lábazata emelkedett (14 ábra). A lábazat alsó rétegköve maradt csupán meg. Az élszedéses bázis a templom déli felében megfigyelhető falpillér lábazatokkal rokon. A falpillért utólag vágták az apszis falába, anyaga alapján is 13. századinak határozható meg. Sajnos a 13. századi járószint fölé mindössze 30-35 cm-t emelkedik az apszis falának maradványa. A teljes ásatási területen a 13. századi járószint alá mélyítettünk. A későbbi sírbeásások bolygatását leszámítva, egyrétegű töltést emeltünk ki. A hajó nyugati felének szintjéről lefelé mért 2,1 m mélyen egy, közvetlenül a hegy homokkő felszínére öntött terrazzopadló került elő. A terrazzopadló egyidős a félköríves, 1,4 m falvastagságú nyugati apszissal. A mintegy 6x6 méteres apszis hosszfalai a főhajó pilléreinek vonalába esnek, vagyis szélessége megegyezik a 13. századi hajószélességgel. A nyugati apszisként, nyugati altemplomként meghatározható építményt kelet felől, ma már nem meghatározható formájú, tagolású áttört falazat határolhatta, melynek csupán alapozása maradt meg (15. ábra). A templom középső szakasza és a nyugati altemplom szintjei közötti, legalább 1,5 m szintkülönbséget ma még meg nem határozható falazat, lépcső hidalta át.