F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

KITEKINTÉS - Interjú Thomas Kellmannal, az Alsó-szászországi Műemlékvédelmi Intézet területi felügyelőjével (Készítette F. Mentényi Klára)

- A műemléki szakhatóság lényegében csak a műemléképületeken folytatott nagyobb építészeti beavatkozások támogatására szolgáló „intézkedés-katalógusok" összeállításában vesz részt. Az objektumok zöme esetében csak közvetett támogatás jöhet szóba, amennyiben a műemléki hatóságok által előzetesen megállapított helyreállítási és fenntartási költségek nagyobb arányú adókedvezményt élveznek. A helyi önkormányzatok és a járások által rendelkezésre bocsátott eszközök gyakorta épp csak szimbolikus jelentőségűek. A tartományi támogatás legjobb esetben is csupán az építtető műemléki többletköltségeit tudja kiegyenlíteni. Falurehabilitációs eljárások és városrekonstrukciós programok keretében egyedi esetekben közpénzeket is fel lehet használni a műemlékek építészeti szubsztanciájának fenntartását célzó tevékenységhez (ez esetben azonban ugyanilyen mértékben fennáll a veszély, hogy ezeket a pénzeszközöket oly módon vonják be, hogy épp az állomány pusztulását eredményezi). Köztulajdonban lévő műemléképületek esetében a gazdasági hasznosíthatóság szempontját nem vagy csak kivételes esetekben lehet érvényesíteni. Egy műemlékhelyreállításnál milyen mértékig viseli az anyagi terheket a tulajdonos? - A helyreállításhoz, kiegészítéshez, javításhoz, visszaépítéshez vagy állagmegóváshoz adandó támogatásokat az eljárás példaszerűségét és a gazdasági hasznosíthatóságot szem előtt tartva ítélik oda. Ha a műemléképületet gazdaságilag nem hasznosítják, azaz bevételeket nem gazdálkodnak ki vele, akkor a hozzájárulás mértékének nagyobbnak kell lennie. Ha gazdasági hasznosítása révén az épület kielégítő módon eltartja magát, el is lehet tekinteni a hozzájárulástól. Egyedi esetben az is előfordulhat, hogy a gazdasági hasznosíthatóság csak tartományi pénzeszközök bevonása révén állítható helyre. A nagyközönség számára hozzáférhető vagy közcélokra használt, ám magántulajdonban lévő műemlékeket természetesen jobban ellátjuk, mint egy teljesen magángazdasági, nyereségorientált vagy tőkebefektetéses objektumot. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a tulajdonos (az építtető) saját részesedése (az adókedvezmények levonása mellett) általában 90%-ra rúg (de kivételes esetekben ez az arány fordított is lehet). Az Alsó-szászországi Műemlékvédelmi Törvény 6. §-a szerint kizárólag fenntartási kötelezettség terheli őt. A tulajdonos vagyoni helyzete a műemlék fenntartás gazdaságosságának kiszámításánál nem játszik szerepet. Egy mindenféle gazdasági hasznosításnak híján lévő műemlék tartósan csak a közületi források állandó bevonásával tartható fenn. Tudom, hogy Ön művészettörténész, s így a történeti szempontú tudományos megközelítés nem idegen Öntől. Megkérdezhetem-e, hogy otthon is érdeklődik az épületkutatás után, vagy csupán magyarországi tanulmányútja (1994) témájául választotta ezt a területet? - A kulturális emlékek tudományos kutatása a műemléki szakhatóság egyik lényeges, törvényben rögzített feladata. A személyi feltételeit tekintve meglehetősen szegényes épületkutatás ebben csak támogatólag működhet közre. Ennek során a körzeti konzervátorra - minthogy közelről ismeri az objektumokat - komoly, bár megosztott felelősség hárul. Éppen úgy, ahogy a műemléképületek jegyzékbe vétele és dokumentálása során a dupla munkát lehetőség szerint elkerülve segíti az inventarizációt, a maga igencsak korlátozott lehetőségei között épületkutatást is