F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

KIÁLLÍTÁS - Szalai András: Rimanóczy Gyula és Weichinger Károly emlékkiállítása

Weichinger Károly hatása ezáltal különösen a második világháború utáni tanszékvezetői, építészoktatói tevékenységében érvényesül, ami számos, a hatvanas években a pályára kerülő építész - a „weichinger boy"-ok - indulását határozta meg. Korábbi terveinek szelleme - tanításán keresztül - ezekben az építész pályákban talált, találhatott közvetetten folytatásra. Katalógusbeli visszaemlékezésében egyik tanítványa, majd tanársegédje, Polónyi Károly így ír erről: „Weichinger 1954ben az Építőipari Műszaki Egyetem tervpályázatáért kapta meg a Kossuth-díjat. De mindnyájan tudtuk, hogy az életművével érdemelte ki: a gellérthegyi sziklatemplommal és kolostorral, a pécsi Pálos templommal, tanári munkásságával, tanításával, ami a világ minden tájára szétszóródott tanítványaiban tovább él." Mindkét építész tervei és épületei a húszadik század magyar építészetének jelentős illetve jellegzetes alkotásai. Az épületeket megbecsülés, védelem illeti. Tervezőik munkássága pedig további kutatást, esetleg monografikus feldolgozást érdemelne, hogy életművük az építészeti hagyomány részévé válhasson. Ezen az úton az első lépést a Magyar Építészeti Múzeum ezzel a kiállítással már megtette. András SZÁLAI AUSSTELLUNG ZUM GEDENKEN AN GYULA RIMANÓCZY UND KÁROLY WEICHINGER Im Herbst vorigen Jahres überraschte das Ungarische Museum für Architektur des Landesamtes für Denkmalpflege alle Interessenten mit einer neuen wichtigen Ausstellung. Diese die Epochen der ungarischen Architektur und ihre Schöpfer vorstellenden Präsentationen stellen immer ein Ereignis dar, wenn auch leider eher für die engeren Fachkreise. Besonders wichtig sind jene Ausstellungen, die aus der Geschichte der ungarischen Baukunst des 20. Jahrhunderts schöpfen, ist die nähere und entferntere Vergangenheit doch in vieler Beziehung noch immer ein unbekanntes und unerforschtes Zeitalter der Architekturgeschicte. Auch bei der jetzigen Ausstellung, die zwei bedeutende ungarische Architekten von der Mitte des Jahrhunderts vorstellt, handelt es sich um eine solche kenntniserweiternde und lückenschließende Unternehmung. Die Ausstellung zeigt uns die parallelen Berufslaufbahnen zweier im großen und ganzen gleichzeitig tätiger Architekten, von Gyula Rimanóczy und Károly Weichinger. Beider Laufbahn verbindet in erster Linie ihre Parallelität sowie die Zeit, die auf die Arbeit beider Architekten einen im Großen und ganzen identischen äußeren Einfluß ausgeübt hat.