F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: A királynét kiállítani nem kell félnetek. Kiállítás az Andechs-Merániakról Andechsben (1993)

szagban, Sziléziában, Magyarországon, Ausztriában), és számos főpap, püspök került ki körükből. Történetükbe az hozott kedvezőtlen fordulatot, hogy 1208-ban egy családi esküvőn Bambergben meggyilkolták a jelenlévő (Sváb) Fülöp német királyt. A vendéglátó Ekbert bambergi püspök és fivére, Henrik isztriai őrgróf húgukhoz, Gertrúd királynéhoz menekült, és bár a merényletben való közreműködés vádja alól idővel kimosták magukat, 1211-ben haza is térhettek, ekkor elvesztett birtokaik egy részét (éppen a bajorországiakat) sosem szerezték már vissza (egyik fő „örökösük" a gyilkosságot ténylegesen elkövető Otto von Wittelsbach családja lett), és korábbi befolyásukra sem sikerült újra szert tenni. 1248-ban végül férfiágon ki is haltak. Az andechsi kiállítással most először vált lehetségessé, hogy a nagyközönség megtekinthesse a kolostorépület gazdag barokk belső tereit. A bemutató hat egységre tagolódott. Az első a középkori hatalmi rendszert, a következő az AndechsMerániak nemzetségét, a harmadik rész a család művészeti és irodalmi környezetét mutatta be. Külön egységeket szenteltek az Andechsiek két nagy jelentőségű, szentté avatott női családtagjának, II. András és Gertrúd leányának, Árpádházi Szent Erzsébetnek, illetve nagynénjének, Hedvig sziléziai hercegnének. Az utolsó egység a későbbi apátsági és zarándoktemplom helyén állott Andechs-hegyi kápolna oltára alatt 1388-ban megtalált ereklyekincset mutatta be. A gazdag és mutatós katalógus 117 tételt számlál, a kiállított tárgyak (illetve néhány, katalógusszámot kapott fénykép) száma ennél valamivel nagyobb, mintegy 130 volt az egy tétel alá besorolt két vagy több rokon emlék következtében. Az ily módon tehát „emberi léptékűnek" tervezett kiállítást további illusztratív képanyag, számos grafikon, térkép és családfa, valamint részletes magyarázó szövegek kísérték. A tárgyak nagyobb része természetesen magából Andechsből, illetve más bajor és német gyűjteményekből származott, jelentős volt a lengyelországi kölcsönzés, de érkeztek kiállítási tárgyak Magyarországról, Ausztriából, Franciaországból, Svájcból és az USA-ból is. Viszonylag sok korabeli oklevelet állítottak ki, a rajtuk függő pecsétekkel együtt, és igen látványos volt a festett kódexek anyaga. Szent Hedvig középkori ikonográfiája szempontjából alapvető az 1353-ból származó Hedvig-kódex, amely Californiából, a malibui J. Paul Getty Museum gyűjteményéből érkezett. A kéziratos könyv legszebb oldala Hedvig S alakban hajló, karcsú alakját ábrázolja, gazdag építészeti kialakítású baldachin alatt. A kódexben az Andechsiek családjának szentelt miniatúra több a magyar történelemből ismert személyt is megörökít: Gertrúd királynét, Bertold aquileiai pátriárkát, a korábbi kalocsai érseket, a Magyarországon menedéket lelt Ekbert bambergi püspököt és Henrik isztriai őrgrófot. Az ábrázolás későbbi kéziratok miniatúráira is hatott (1. ábra). Kevés építészeti illetve kőszobrászati emléket állítottak ki a rendezők, még kevesebb eredeti alkotást. A ma is álló, 12. századi regensburgi kőhidat még három őrtoronnyal erősített formájában 20. század eleji makett mutatta be. A mára egyedül megmaradt, a városi oldalon található tornyot a polgárság a város legfontosabb szabadságjogait adományozó, fentebb már meggyilkolása folytán említett Sváb Fülöp király és bizánci felesége, Iréné szobraival díszíttette 1207 táján. A két trónoló figurát utóbb öntvény másolattal cserélték ki, az eredeteiket a városi múzeum