F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: A királynét kiállítani nem kell félnetek. Kiállítás az Andechs-Merániakról Andechsben (1993)

KIÁLLÍTÁS Lővei Pál A KIRÁLYNÉT KIÁLLÍTANI NEM KELL FÉLNETEK Kiállítás az Andechs-Merániakról Andechsben (1993) Az Andechs-Merániak nemzetségéből származó Gertrúd, Magyarország királynéja közel 800 év után rokonlátogatásra hazatért születési helyére, a Münchentől nyugati irányban található, bajorországi Andechsbe. Erősen megváltozott világot talált: a család névadó birtokközpontjában már a 13. század eleje óta nem áll az ősi vár, az egy kiállítás keretében kigondolt „rokoni összejövetelre" így nem máshol került sor, mint a nagy rivális, a család bajorországi birtokait megszerző Wittelsbachok által 1455-ben bencésekkel betelepített kolostorban, amely idővel - nem kis mértékben éppen az Andechs-Merániak állítólagos ereklyehagyatékának köszönhetően - Bajorország egyik leglátogatottabb zarándokhelyévé vált. Az 1213-ban ismert módon gyilkosság áldozatává vált Gertrúd hazatérése síremlékének töredékei által valósult meg. A pilisszentkereszti kolostorban 1230 körül állított, a korabeli franciaországi stílusirányzatokhoz közvetlenül kapcsolódó, árkádos-figurális díszítésű szarkofág kvalitásos faragványai közül egy király- és egy angyalfejet kértek kölcsön a kiállítás rendezői (5. ábra), valamint kitették melléjük a síremlék egyik Gerevich Lászlótól közölt rekonstrukció-változatának reprodukcióját is. A tárlaton más síremlék nem is szerepelt, de a legelső kis teremben fényképeken és videofelvételen bemutatták a közeli Diessen ágostonos kanonokrendi kolostorában 1992 decemberében felnyitott sírhelyet. A család temetkezőhelyéül szolgáló ágostonos kolostort 1110-1120 között alapították. 1518-ban a hajdani alapítóknak új, vörös márványból faragott szarkofágot állíttatott a főoltár előtt Hieronymus Vitti prépost. A ma is álló, barokk templom építésekor ezt darabjaira szedték, fegyveres alakot ábrázoló fedlapját a templom falában helyezték el, a címerekkel ékesített oldallapokat pedig a csontmaradványoknak helyet adó, új sírkamra föld alatti oldalfalainak kibélelésére használták fel. Az Andechs-Merániak ősei, a Diesseni grófok először 1003-ban tűnnek fel írott forrásokban. Óriási birtokokat szereztek Bajorországban (ezek központja volt Andechs) majd megvetették lábukat Frankföldön, Tirolban (innen származik a Meráni név) és Isztria és Kraina környékén is. A 12. századra a Német-római Birodalom egyik legbefolyásosabb családjává nőtték ki magukat. A vetélytárs Wittelsbachok 1180-ban nyerték el a bajor hercegi címet, talán ennek ellensúlyozását jelentette röviddel ezt követően a meráni hercegi cím adományozása az Andechsieknek. Ezzel a birodalmi hercegek (Landesfürst) sorába emelkedtek. Ügyes házassági politikával Európa jelentős uralkodói udvaraival kerültek rokoni kapcsolatba (Franciaor-