F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Lángi József: A mesztegnyői ferences templom falképei és berendezése

A falképek és az oltárképek jelenlegi állapota A főoltár soha nem volt átfestve, így azon kevés Dorffmaister-falkép közé tartozik, amely eredeti szépségében áll előttünk. Architektonikus részein és az ornamentikán kisebb, szilánkok okozta vakolathiány látható, ezeket 1949-ben részben mészhabarccsal kijavították. Lábazati részén, kb. 120 cm magasságban az utóbbi időben sajnos villanyt vezettek, így itt 10 cm széles vakolathiány keletkezett. A nedvesedés szerencsére nem okoz problémát, így a lábazatfestés a padozatig megmaradt. Boltozata viszont beázások következtében megsérült, több négyzetméter vakolat pusztult el. E helyeken többnyire csak az alapvakolat maradt meg. Szerencsére a sokalakos kompozíció figurális részei alig sérültek. A mellékoltárok esetében sokkal rosszabb a helyzet. Háborús sérülések következtében a déli oldal részben elpusztult, de a mészréteg alatt kisebb-nagyobb részletek előkerülése várható. A Szeplőtelen Fogantatás-oltárnál lehetőség nyílik a lábazatfestés részleges megismerésére, így ez kiindulópont lehet az északi oldal lábazatfestésének rekonstrukciójához, ahol 1986-ban 150 cm magasságig eltávolították a vakolatot. Ekkor befúrásos módszerrel igyekeztek megoldani a templom szigetelését, sajnos nem kielégítő eredménnyel, mert a falak ma is vizesek, salétromos kivirágzások fedik. Ennek részben az a cementes vakolat lehet az oka, amelyet akkor hordtak fel. Az északi oltárfülkék falképein 2 m magasság felett számottevő hiány nincs, így restaurálása kevés problémát okoz. A kórus mellvédjét díszítő ornamentális festés teljes egészében feltárható, de az egyrétegű meszelés eltávolítása nem könnyű feladat. A vászonra festett képeket egyszer már a II. világháborút megelőzően is javították, jól látható ez a Szent Ferenc-oltárkép alsó, nedvességtől pergő részein. A nem nagy szakértelemmel végzett átfestések főleg zöld színnel történtek, a figurális részt nem is érintették, csak a széleken, a hátteret korrigálták. Ekkor került fedésbe a szignó alsó sora is. A második jelentős beavatkozásra 1950 körül került sor, Igrányi Tibor „restaurálta" a főoltár-, a Szent Antal-, Szent Erzsébet- és a kóruson látható refektóriumi festményt. Ekkor valószínűleg dublírozta a képeket, amelyek azóta megereszkedtek, meghullámosodtak. Kijavította a szilánkok ütötte lyukakat és csúnyán besárgult, megöregedett lakkréteggel vonta be őket. E sikeresnek nem nevezhető munkát szerencsére az OMF leállította, így a sekrestye refektóriumi képe, a Szent Ferenc-oltárkép (X. ábra) és a két tabernákulum-kép még magán hordja a háborús sérüléseket. Ennek ellenére sokkal könnyebb feladatot adnak a restaurálást végző szakembernek. Itt jegyzem meg, hogy a vászonképek rossz állapotát részben a falakból sugárzó nedvesség okozza. A vászon korhadása, a festék pergése szintén ennek tudható be, és az sem kizárt, hogy a restaurált képek hullámosodását is a nedvességnek köszönhetjük.