F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)
MŰHELY - Boromissza Péter: A siklósi plébániatemplom középkori falképeinek restaurálása
inek jelképes logikai elválasztását teremtettük meg. Egyben megtartottuk a további műveletek során fellépő esztétikai szükségszerűség esetén annak lehetőségét, hogy a kiegészítő vakolatot festőalap réteggel (tömítéssel) ellátva a festés kiegészítése (retus, rekonstrukció) elvégezhető legyen, ahogy erre a retusálás folyamán több esetben sor is került. A vakolatkiegészítést követően kezdtük el az eredeti felületeken belül lévő vakolatréteg-hiányok pótlását, tömítését. A tömítéshez a következő összeállítású masszát alkalmaztuk: mosott, szitált drávai folyami homok - dorogi mészkőpor mész - Plextol B 500 - Breplosta 3:2:1/10:1 arányban. Minden olyan mélyebb réteghiányt, kitörést betömítettünk, amelyek nem kapcsolódtak szorosan a képek történetiségéhez, vagy zavaróan hatottak azok megjelenésében. Ennek ábrázolására két példa: A diadalív az egész szentélyben az egyetlen felület volt, melyet bepikkeltek (vagyis átvakolás előtt a vakolatot kalapáccsal kilyuggatták, hogy a rákerülő új vakolat meg tudjon kapaszkodni). Ez a pikkelt felület önmagában nézve elfogadható, szép lett volna, de a többi falképfelület közül másságára hívta volna fel a figyelmet, s emiatt a néző ezt és nem a rajta látható ábrázolásokat látta volna. Ezért elöntöttünk a pikkelési nyomok kitömítése mellett. A másik példa a feltehetően a török hódoltság alatt megrongált, kilyuggatott arcképek esete: szelektív tömítés során az arcokon lévő durva sérülések közül csak azokat szüntettük meg, melyek az adott arc eredeti rajzi karakterét megváltoztatták volna. Az eredeti felületeken kívül végzett tömítés lehetőségét olyan részleteknél alkalmaztuk, ahol a képi megjelenés, az egyensúly illetve az értelmezhetőség érdekében szükségesnek tartottuk. Ilyenek voltak például a hiányok által szaggatottá vált keretek illetve háttérfelületek. Ezt az eszközt olyan helyeken is alkalmaztuk, ahol az ikonográfiái, művészi program intenzitását, kulminációs tengelyvonalát (hajótól a szentély felé) segítette megjeleníteni. Az eredeti felületek ily módon történt kiegészítésével, pótlásával megmaradtunk a szükségszerűség keretei között. Az így kezelt felületek mennyiségi aránya nem befolyásolja a falképek eredetiségét, hitelességét. A faragott konzolkövek s bordák esetében ugyanígy jártunk el. A nagy lefaragásokat nem egészítettük ki, nem rekonstruáltuk, de a megmaradt faragványrészeken belül lévő kitöréseket, hiányokat pótoltuk. A szentély összfelülete valamivel több mint 400 m 2 . A teljes felületről síkfotogrammetriai felmérés készült az esztétikai helyreállítás megkezdése előtt. A falképeken kívül a falazatról is készült felmérés, melyen így továbbra is bármikor tanulmányozható a templom eredeti téglahálózata, illetve a későbbi korok építészeti beavatkozásai, átépítései is. A síkfotogrammetriai rajzokon jelöltük azon „nagyobb" felületeket, melyeket festőalap kiegészítéssel láttunk el. A síkrajzokra ezenkívül a következő adatokat jelöltük be: a freskófelületeken fellelhető napi varratok - giornaták - határvonalait, valamint az anyag- és pigmentvizsgálatokhoz használt mintavételi pontokat.
