F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Boromissza Péter: A siklósi plébániatemplom középkori falképeinek restaurálása

segítették a hármas ülőfülke gyönyörű ábrázolásai az I. periódusból. A viszonylag ép lábazati részek, s a diadalív szinte komplett festése zárja a felületeket. Az esztétikai helyreállításnál meg kellett keresnünk azt a megoldást, mely a falképek történetiségét nem befolyásolja, ugyanakkor korunk esztétikai elképzeléseinek, elvárásainak is megfelel. Ez a skála a nullától a totálig mozoghat. A nulla megoldás a mű állapota miatt (vagyis a feltárt, tisztított fázis) nem lett volna kielégítő - a hiányfelületek uralkodó látványa háttérbe szorította a falképeket (a téglától nem látszódott a falkép). A totál megoldást a túlzott beavatkozás - egyensúlyvesztés az eredeti és a kiegészítés mennyiségi arányai között, hangsúlyeltolódás az eredeti műről az általunk létrehozott „középkori" felületek javára - miatt vetettük el. Ugyanezen indokok alapján vetettük el a didaktikus, magyarázó kiegészítési lehetőségek összes variációját is. Tehát a két végletes pólus között kerestünk megoldást, mely a fenti szempontoknak és saját elképzeléseinknek, elveinknek is megfelelő mértékű módozata volt. A meszeléses vakolatkiegészítést is elvetettük, egyrészt mert a meszeléses technika a falkép történetében sem szerepelt, másrészt kontrasztosságával még jobban széttördelte volna a képek megjelenését, s azok hiányaira hívta volna fel a figyelmet. A vakolatkiegészítéshez olyan struktúrát és faktúrát kerestünk, amely színében és tónusértékében a legjobban kitölti a hiányzó, „üresen" maradt felületeket, de nem hívja magára hivalkodóan a figyelmet. Maradjon a hiány diszkrét és selymes, legyen visszafogott, és így segítse a falképek megjelenését, hogy azok kerüljenek a figyelem előterébe. Három fő meghatározója van - szín, tónus, faktúra. (Szívesen kísérleteznénk a felületek össz-szín sugárzásának megfelelő komplementer vakolat színnel, de - talán kishitűségből, vagy az eredeti mű nagyságától megilletődve - ezt nem próbáltuk ki.) így a mű színkisugárzását alapul véve, annak világos értékénél egy fokkal világosabb tónusú vakolat színt választottunk. A faktúra kialakításánál arra törekedtünk, hogy valamelyest életet vigyünk ezen üres felületekbe. A felhordás módja alkalmazkodjon az eredetihez, ahhoz hasonlóan kövesse a falazatot. Több kísérletet, anyag-, szín-, felületpróbát követően végül a nagyharsányi 0,2-es kőzúzalék és 1 éves oltott mész 5:1 arányú keverékéből álló vakolat felhasználása mellett döntöttünk. A kiegészítő vakolás előtt történt a falazat kiegészítése, javítása és szükség szerinti alapvakolása is. Befalazásra kerültek azok a fülkék és ablaknyílások, melyeket az utóbbi korokban készítettek, kivéve az északi falon lévő nagy ablakokat. A középkori újraboltozás következtében létrejött széles hézagokat is kifalaztuk. A sekrestye ajtónyílását az eredeti, középkori szintre visszahelyeztük. A kiegészítő habarcs fémkanalas felhordását követően, a vakolat meghúzása után hungarocell lappal átdörzsöltük azt, így adva meg a felület végső faktúráját. A későbbi, 19. századi ablakbélletekben, valamint a déli falon lévő gótikus ablak befalazott tükrén az új vakolatot fémkanállal lesimítva hagytuk, ezzel jelölve ezen felületek idő- illetve funkcióbeli eltérését a többi felülettől, egyben pedig megadva a megkülönböztetést. A fenti technológiával az összes vakolathiányt kiegészítettük úgy, hogy a kiegészítést az eredeti vakolat felszínéhez képest 0,5-1 mm-rel mélyebben tartottuk. Ezzel a minimális szintkülönbséggel az eredeti és a kiegészítő vakolat rétege-