F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Boromissza Péter: A siklósi plébániatemplom középkori falképeinek restaurálása

A templom és a rendház (kolostor) építését az akkori kegyurak, a Siklósi család kezdeményezhette a 14. század elején. A templomot, felépítését követően hamarosan fel is szentelték. Erre az alkalomra készültek azok a festett felszentelési keresztek, melyek közül négynek a töredékeit a szentély oldalfalain megtaláltunk. Ekkor még csak a felszentelési keresztek (11. ábra) festéséhez szükséges nagyságú falfelületet vakolták be. A felszentelést követően szinte azonnal elkezdődött a templom teljes kifestésé - freskótechnikával. Ebből a periódusból ma látható a hármas ülőfülke festése (XI. ábra), az északi fal keleti szakaszán volt Keresztrefeszítés-jelenet (12. ábra) és keretdíszítés töredéke, valamint egyéb kisebb fragmentumok a hajó északi és déli falán. Mivel az első periódusból származó képtöredék keretének íve (az északi fal keleti szakaszán) s a fölötte lévő II. periódusú freskó keretíve, valamint a jelenlegi boltozat íve között jelentős eltérés van - tudhatjuk, hogy a szentélyt statikai okok miatt újraboltozták. Ezt a tényt bizonyítja az is, hogy az új boltozat téglázatát már nem tudták bekötni a megtartott oldalfalak téglafalazat-rendszerébe. A korábbi boltozatlenyomat mélyedését tégladarabok utólagos befalazásával a falsíkhoz s az új boltozathoz igazították. A templom átépítése már a Garaiak birtoklása idején történt. A II. periódus festése szintén freskótechnikával készült. Túlnyomórészt ez a falképegyüttes dominál a szentélyben. A második réteg egy későbbi, még középkori javítási-díszítési periódusának csekély nyomait figyelhettük meg a keleti részen, ahol a pasztofórium-fülke fölötti Vir dolorum (VI. ábra) eredetileg sárga nimbuszát utóbb bearanyozták, a középső keleti ablak Szent Katalin (VIII. ábra) és Szent Borbála képein pedig a fejeket övező, színes virágkoszorúra került - mára feketére oxidálódott - ezüstös réteg. Talán ezzel a díszítéssel kapcsolható össze a mennyezet csillagokkal való díszítése is, amely ez esetben secco-technikával készülhetett - ez magyarázhatja szinte teljes pusztulását, hiszen csupán egyetlen csillag lenyomatát lehetett a boltmezők kékes-szürkés alapszínén megfigyelni. 1993 tavaszától az esztétikai helyreállítás első szakaszával folytattuk a restaurálást. Ez röviden a vakolathiányok kiegészítését, valamint az eredeti felületeken lévő hiányok tömítését jelentette. A falképek feltárt, tisztított állapotukban is komplikált feladatok elé állították a restaurátorokat. Egyrészt nagy volt az örömünk a meglévő falképek épsége és értékelhetősége miatt, másrészt a nagymértékű hiányok és kopott felületek önmagukban hordozták a kérdést - hogyan tovább. A falképtöredékek elhelyezkedéséből, szórásából, valamint az ikonográfiái, történeti szempontokat figyelembe véve nyilvánvaló volt, hogy a szentély teljes felületére vonatkozóan kell gondolkoznunk, s egységes bemutatásának lehetőségére kell megoldást találnunk. A középkori festett felületek eloszlása a szentély felületén bizonyos egyenletességet mutat. A szentélyzáró falakon találhatók a legteljesebb, egybefüggő felületek (I., 1. ábra). A mennyezet is hasonló képet mutat, bár itt már mutatkozik egyfajta „fogyatkozás" a hajó felé haladva. Az oldalfalakon felülről lefelé tartva viszont egyre kevesebb az egybefüggő középkori felület, sőt a hajó felé eső oldalfalakon csupán falkép töredékek - szigetek - maradtak ránk. A nagymértékű hiányok ellenére a megmaradt felületek eloszlása és „súlya" mégis szerencsésnek mondható. így a szentélyben egységesen bemutatható volt a falképegyüttes. Ezt