F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Boromissza Péter: A siklósi plébániatemplom középkori falképeinek restaurálása

Boromisza Péter A SIKLÓSI PLÉBÁNIATEMPLOM KÖZÉPKORI FALKÉPEINEK RESTAURÁLÁSA A siklósi plébániatemplomot az elmúlt évszázadok során többször javították. A szentély középkori falképeit is többrétegű átmeszelések, vakolatrétegek takarták. A település töröktől való visszafoglalása után, a ferencesek betelepítését kö­vetően kezdődtek a felújítások. Az addig látható, de pusztult falképeket több ré­tegben, vastagon átmeszelték. A barokk kori felújításkor vakolatjavításokat is vé­geztek. Egyes boltozati bordákat, valamint a boltozat szinte összes faragott kon­zolkövét lefaragták, hogy a szentélybe szánt barokk oltárok odahelyezhetőek legye­nek. Értékelhető falfestés ez időszakban nem készült, csupán egy kisebb töredéket találtunk az északi fal nyugati szakaszán. Ez a korai ferences időszakban készül­hetett, egyszerű, szinte primitív festés - baldachin ábrázolása. Az ezt követő peri­ódusban a szentély látványában az oltárok sokasága lehetett az uralkodó. Emiatt nem volt szükség díszesebb falképekre. A rétegek vizsgálata alapján az átfestések ez időszakban egyszínű, fehér meszelések voltak, egy rózsaszín kifestés kivételé­vel. E korból Magyarországon más ferences épületben is találkoztunk már ezzel a „ferences rózsaszínnel" - például Székesfehérváron, Szegeden. A lefaragott konzolkövek bumfordi átvakolása a 19. század beavatkozásának eredménye. A kifestés 19. századi rétegén világosbarna alapon sötétbarna leveles motívumokkal, sablonnal készült festés töredékeivel találkoztunk. Végül az 1920­as évek végén történt az utolsó nagy javítás, s ez egyben a középkori falképek újabb pusztulását is jelentette. A szentélyt kemény cementes habarccsal teljesen átvakol­ták, s előtte a kőművesek a mozgó vakolatrészeket eltávolították, sőt a síkból kiál­ló középkori vakolatrészletek (plasztikus glóriák) jó részét is ekkor verhették le. Az eredeti falsíkok kiegyenlítő síkba vakolása azt eredményezte, hogy néhol tenyérnyi vastag vakolatot hordtak fel a tégla falazaba, illetve a falképekre. Ezt követően a szentély egyszeri enyves díszítő festést kapott, szürke alapon a szürkék különböző tónusaival kialakított, vonalas keretosztások, sárga betétmezők, egyházi szimbólu­mok, jelvények s egyéb díszítmények alkalmazásával. A szentélyben a restaurátori munkálatokat, az 1987-es pályázati kiírást köve­tően, 1988-ban kezdtük el. A feladatokat megszakításokkal 1994 végéig végeztük. Gyakorlatilag a falképek helyreállítását befejeztük. A lábazatokon illetve az ablak­bélleteknek az ablakokkal csatlakozó felületein a kivitelezési és szakipari munká­kat követően kisebb javításokat, pótlásokat még el kell végeznünk - erre feltételez­hetően ez évben sor kerülhet.

Next

/
Thumbnails
Contents