F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - László Csaba: Adalékok Pannonhalma középkori történetéhez

halmi bazilikáról amint arról a Magyar régészeti repertóriumban beszámolt (Archaeologiai Közlemények, II. (1861). 197). Onderka rajzai, felmérései a helyszín alapos ismeretéről tanúskodnak, láthatóan bejárta az épületet pincétől a padlásig. 6. Csupán a bazilikában szüneteltek a feltárások, a monostor területén folyamatosan dolgoztunk. Egyebek mellett az ásatások és falkutatások során megállapítottuk, hogy a kerengőudvar keleti oldalán lévő, ma levéltárként szolgáló szárny barokk építmény. A 15. századi keleti szárnyból csupán a Szent István-kápolna maradt meg, falai párkánymagasságig Mátyás-koriak. Déli folytatását, benne a szárnyból kinyúló káptalanteremmel, a 18. században lebontották. A 15. századi nyugati szárny földszintjén egy terem volt, ez a helyiség a mai ún. népbejáró folyosónak felel meg. A szárny külső homlokzatát vörös festésű lábazatról indított, vörös kváderutánzó festés díszítette. Nyilvánvalóan mindegyik homlokzatot festették, de csak itt maradt meg ennek csekély maradványa. Emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy a kerengőfolyosóban is kvádert utánzó festés díszítette a falakat, de ott a mustrát fehér csíkokkal rajzolták ki. Ez a Mátyás-kori monostor a 13. századi épület teljes lebontásával jött létre, annak területén, de egy folyosószélességgel keletebbre. Ezért került ki a középpontból az udvarban lévő ciszterna, és került a korábban az udvar délnyugati sarkában lévő csorgó alatti emésztő a Mátyás-kori folyosó alá. A kváderkövekből épített, boltozott emésztőt már 1961-ben feltárták. (Gergelyffy András - Gxjürky Katalin - Kőfalvi Imre - Sedlmayr János: A pannonhalmi kerengő és kolostorudvar helyreállítása. Arrabona, 5. (1963) 121-167.) 7. A Storno-féle helyreállítás által létrehozott egységes belső tér restaurálásának avagy felszámolásának kérdése alapvető a bazilika helyreállításának szempontjából. Túl azon, hogy az akkori restaurádó, az általa létrehozott egységes belső tér ma már önmagában is történeti, műemléki értékkel bír, bárminemű beavatkozásnál rendkívül fontos a beavatkozás mértékének, a hol, mit és meddig kérdésének eldöntése. Megnyugtató megoldás a mai napig nem létezvén, a bazilika teljes belső helyreállítására most ezért sem került sor. 8. A szint mintegy 30 cm-el volt magasabban, mint a templom 13. századi kőlapburkolata. Erről a barokk szintről indították azt a teljes templomszélességen átmenő lépcsőt, amellyel elfedték a lettnert, az előtte lévő oltárt, az egyik pillér előtti sír maradványát és a mellékhajókból a felső szintre vezető kőlépcsőket. Ezt a barokk lépcsőt Storno számolta fel és helyette készíttette a mait. 9. A barokk megerősítések vizsgálatát most nem végezhettük el, hiszen sem idő, sem terület nem állt rendelkezésünkre. A kutatásokra 5 hetet kaptunk, továbbá a toronyaljban tároltuk a kiemelt földet. Nem tudtunk a teljes területen ásni azért sem, mert a bazilikában az 1900-as évek elejétől működő központi fűtés falazott csatornákban futó vezetékeit nem lehetett szétbontani. Ráadásul a csatornák mindig a legfontosabb csatlakozási pontokon mennek át. Csak abban reménykedhetünk, hogy előbb-utóbb kicserélik a fűtési rendszert, és akkor lehetőség nyílik egybefüggő területek vizsgálatára, ha nekünk nem is, legalább utódainknak. 10. Az 1986-ban az északi mellékhajó végében végzett ásatásokkal még nem mentünk a klasszidsta és barokk járószintek alá a nyugati fal előtt. Itt még reményeink lehetnek, hogy a fűtőcsatorna szétszedése után még valami csekély maradványt, nyomot találunk. 11. Az ablak könyöklőjének lemezét, a szárkövét a torony építésekor kiszedték. Sajnos a bontással félbevágták az ablakot, amelynek méretei - sem magassága, sem szélessége - így már nem határozhatók meg, csupán a szar kőfészkének méretei ismertek: 31 cm széles és 12 cm mély. Építéstechnikai adalékként jegyezzük meg, hogy a falakat először vékony réteggel vakolták, majd utána öntötték le a terrazzot, amelyet követett az apszis meszelése. 12. Az északi hajófal alatt húzódó 12. századi alapozás átvágja a terrazzopadlót! 13. Szinte mindegyik Istvánt követő király új monostort alapított, és erről általában oklevelek is tanúskodnak. Elég ha András tihanyi, Béla szekszárdi vagy Szent László somogyvári alapítására gondolunk. Természetesen a negatív bizonyíték ereje kisebb az említésnél. Közvetett bizonyítékot jelent a Szent László-kori összeírásból elénk táruló gazdagság, a felszerelések száma. Az analógiás datálásra rendkívül csábító az a tény, hogy István sógora, II. Henrik császár uralkodásának kezdetén szentelik fel azt a bambergi templomot, amely az új kutatások szerint nyugati apszisos építmény volt. Tudjuk, hogy a templom 1012-es felszentelésén részt vett Asztrik-Anasztáz esztergomi érsek is. Tetszetős magyarázatnak tűnhet, hogy az uralkodói reprezentációt és spedális liturgiái szerepet egyesítő nyugati apszist, altemplomot, karzatot véljük felfedezni az első magyar szerzetesi templomban is. A feltevésre bátorít az a tény, hogy a székesfehérvári bazilikában is hasonló funkdójú - nem alaprajzú! - nyugati végződést tártak fel az újabb kutatások során.